Vissza

175 éve született Puskás Ferenc, az első budapesti telefonközpont létrehozója és első igazgatója

A hazai telefónia első lépéseinek a megtételében komoly szerepet játszott Puskás Ferenc, akinek a hírneve bátyja, Puskás Tivadar mellett háttérbe szorul, pedig nagy áldozatot hozott annak érdekében, hogy ezt a feladatot felvállalja és sikeresen elindítsa. Munkája eredményeképpen a hazai távközlési ipar kezdeteinek is nagy lökést adott és a villanyvilágítás első bemutatója és a dalműtelefon hazai bemutatkozása is a nevéhez fűződik, személye mégis – teljesen indokolatlanul – kevés figyelmet kap. Ebben a megemlékezésben a 175 éve született Puskás Ferenc rövid, mindössze 36 évig tartó, de mégis maradandót alkotó életével és tevékenységével ismerkedhetünk meg.


Ditrói Puskás Ferenc 1848. március 30-án született id. Ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és Agricola Mária második gyermekeként. A Puskás-család erdélyi gyökerekkel rendelkezett, a nemesi család hosszú ideig Csík vármegyében élt, innen származott a ditrói előnév is. Később Máramarosba, majd Szatmár megyében laktak. Az édesapa jómódú, vállalkozó szellemű ezermester volt, aki mindig műszaki újdonságokon, találmányokon törte a fejét. Mivel az erdélyi kisváros, Felsőbánya a kimerülő bányák miatt kezdte elveszíteni a jelentőségét, így már fiatalon áttelepült Pestre, itt alapított családot. A dunai gőzhajózás és a vízi szállítás konjunktúrája megragadta a képzeletét és erre alapozva vált a gazdag pesti polgárság egyik előhírnökévé.

Első gyermeke, Ditrói Puskás Tivadar, a Telefonhírmondó későbbi feltalálója, Edison európai képviselője volt, aki 1844. szeptember 17-én született. Öccse, Ditrói Puskás Ferenc két héttel a márciusi forradalom után látta meg a napvilágot, utána még két gyermeke született a családnak, 1853-ban Etelka és 1859-ben Albert. A jómódú család a két elsőszülöttnél még megengedhette magának, hogy a bécsi Theresianumban taníttassa őket, ahonnan Tivadar átjelentkezett a bécsi műegyetemre, mert igazán a fizika és a technikai dolgok vonzották, akárcsak apját. Az édesapa anyagi helyzete azonban 1860 után megrendült, így az elképzelt álmokból nem lett semmi, fel kellett adniuk a bécsi képzést. Ferenc 17 éves korában így belépett a császári hadseregbe és az egyik huszárezrednél szolgált. Már egészen magasra ívelt a katonai karrierje, huszárfőhadnagy lett, amikor elvette feleségül Kürthy Irmát. Nem sokkal később, 1878-ban azonban szeretett bátyja, Puskás Tivadar hosszabb időre magához hívta őket Párizsba, mert egy megbízható társra volt szüksége a hazai telefónia alapjainak a letételéhez. Ezt Tivadar személyesen nem vállalhatta, mert üzleti ügyei Párizshoz kötötték, így öccsét győzte meg arról, hogy ezt a nemes feladatot felvállalja.

 Ferenc így fizetés nélküli szabadságot kért fél évre feletteseitől és feleségével kiutaztak Tivadarhoz. A fél éves időszak alatt megszerezte a kellő műszaki, szervezési és üzleti ismereteket, majd Puskás Tivadar – Edisonnal egyetértésben – Ferencnek adta a telefonközpontok létesítésének a jogát az egész Osztrák-Magyar Monarchiára vonatkozóan és abban is megegyeztek, hogy ha Budapesten sikerrel jár, akkor a balkáni államokban is folytathatja a tevékenységét.

Puskás Tivadarnak tökéletesen sikerült meggyőznie az öccsét, hogy ezt a hatalmas feladatot neki kell felvállalnia, így Párizsból Bécsbe visszatérve bejelentette a tábornokának, hogy kilép a császári hadseregből. A tábornok, aki kedvelte Puskás Ferencet, teljesen megdöbbent. Először azt hitte, hogy valami kényes becsületbeli ügy, kártyaadósság vagy valami nőügy áll a képtelennek tűnő bejelentés mögött, de amikor megtudta, hogy főhadnagya a telefon miatt akarja otthagyni a huszárezredet, teljesen megbotránkozott. „Elment önnek az esze, kedves Puskás! Ilyen, nem is tudom micsoda „fon” miatt hagyni ott a császár kabátját! Mikor ilyen fényes karrier előtt áll! Nem fogadom el a lemondását – gondolja meg a dolgot jobban!” – ezzel próbálta jobb belátásra bírni Puskást.

Puskás azonban otthagyta a katonaságot, hazaköltözött Pestre és megkezdte a telefon bemutatásához az előkészületeket. 1879. július 4-én Puskás Gyöngytyúk utcai lakásában (a mai Gyulai Pál utca) megkezdődtek a bemutatók, amiben Rácz Sándor távírdai hivatalnok volt a partnere. Puskás második emeleti lakása és egy földszinti lakás között építette ki a bemutató vonalát, majd meghirdette az eseményt az újságokban.

A több napon keresztül tartott bemutatóra özönlöttek is az emberek, el voltak ragadtatva az érdekes játékszertől, de hogy ezt komoly célokra is lehet használni, azt nem hitték el. Ez komoly kétségbeesést okozott a Puskás-fivéreknek, mert így nem sikerült megteremteni a finanszírozási hátteret a telefonhálózat kiépítéséhez. Végül ezt Puskás Tivadar – aki hitt úgy oldotta meg, hogy maga finanszírozta a budapesti telefonhálózat és az első központ költségeit.

Volt azonban más probléma is. A telefonhálózat kiépítéséhez és a tevékenység megindításához meg kellett szerezni az engedélyeket. Az első kérvényt báró Kemény Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter azzal utasította el, hogy hallott már a találmányról, de mivel Bécsben nincs ilyen, így Budapesten sincs rá szükség. Puskás Ferenc csak hosszas kilincseléssel tudta elérni, hogy meginduljon az engedélyezés. Ekkor azonban új nehézség támadt. A minisztérium csak úgy adta ki az engedélyt, hogy az éppen fejlődésnek indult távíró hálózat érdekeit ne sértse a telefon megjelenése, ennek kidolgozása viszont sok időt vett igénybe. Végül Puskás csak 1880. május 20-án kapta meg a húsz évre szóló, kizárólagos jogot biztosító engedélyt, amiben feltételként szerepelt például, hogy a telefonvezetékeket nem szabad az állami vasúti és távíróvezetékek tartóoszlopaira szerelni. Előírta azt is, hogy a telefonvezeték kifeszítéséhez az összes érintett ingatlantulajdonos előzetes beleegyezését is meg kell szerezni. Megtiltotta a telefonhálózaton való táviratozást, sőt a táviratok távbeszélőn való továbbítását is. Az állam fenntartotta magának a telefonhálózat ellenőrzésének a jogát, sőt azt is kimondta, hogy a telefonhálózat létesítése maga is állami jog. Puskás Ferencnek így évi 8 aranyforintot kellett fizetnie a kincstár számára koncesszió gyanánt.

Ekkorra már az előkészületek is erőteljesen haladtak, megrendelték a 200 vonalas telefonközpont legyártását a Bell Telephone Company-tól és megkezdődött az előfizetők toborzása. 1881. május elsején pedig 25 előfizetővel megkezdte a működését az első hazai telefonközpont a Fürdő utca 10. szám alatt, egy harmadik emeleti lakásban. Ezzel az első lépést Puskás Ferenc – igaz, végig megfeszített munkával és rengeteg nehézség megoldásával – megtette. Három hónap múlva – 1881. augusztus elsején – pedig a Lövész utca 11-ben (Ma Károlyi Pál utca) A következő évben Budán is megjelent az első központ, a Pálffy tér (ma Bem József tér) 4-ben. A kábeleket a budai oldalra a Margit-híd alatt vezették át. Mindkét újabb fiókközpont a Fürdő utcai központtal volt összekötve, tehát ha például egy Lövész utcai előfizető egy budai előfizetőt hívott, akkor az összeköttetés csak a Fürdő utcai központon keresztül épülhetett fel. Ezért is, de a előfizetői szám növekedése miatt is a Fürdő utcai központot már 1882-ben bővíteni kellett.

1882. február elsején Puskás Ferenc megjelentette az első budapesti telefonkönyvet, mely már 238 előfizetőt tartalmazott. Külön érdekessége volt, hogy ezeknek az előfizetőknek a túlnyomó többsége gyáros és nagykereskedő volt, ők érezték meg először a telefon fontosságát. A minisztériumok közül csak háromnak volt ekkor telefonja, orvos vagy kórház pedig egyáltalán nem szerepelt a listán. Ettől kezdve viszont egymás után települtek az újabb telefonközpontok Pozsonyban, Temesvárott, Aradon, Pécsett, Debrecenben, Nagyváradon, Miskolcon, Zágrábban, Fiumében, Sopronban, Győrött és Szegeden.

Puskás Ferenc tevékenysége hatással volt a hazai távközlési ipar megszületésére is. A Fürdő utcai központhoz még az Edison-féle Bergmann gyártmányú készülékeket csatlakoztatták, azonban a szolgáltatás megindulása után az Egger Béla és társa valamint a Deckert és Homolka cég is megkezdte a telefonkészülékek és a központi berendezések gyártását. Az előbbiből lett később az Egyesült Villamossági Gyár, majd a Standard és a felszabadulás után a BHG Híradástechnikai Vállalat.

Az intenzív tevékenysége ellenére az újdonságokra is fogékony volt. 1881 őszén – az első két telefonközpont elindítása után – kiutazott Párizsba a Világkiállításra. Az összes pavilont alaposan végignézte és természetesen kipróbálta a Puskás Tivadar által kiépített kapcsolatot a párizsi Nagyopera és a kiállítás egyik terme között. A Théatrophone névre keresztelt bemutató a francia mérnök, Clement Ader által létrehozott érzékeny, jó hangszínű mikrofonok teljesítményét volt hivatott bemutatni, de mégis a szolgáltatás ragadta meg az érdeklődőket. A rendszer ugyanis 16 telefonvonalon keresztül az opera előadásait hozta be a kiállítóterembe, ahol fejhallgató segítségével egyszerre 16-an élvezhették a távoli előadást. Ugyancsak itt mutatták be Thomas Edison nagy találmányát, a villanyvilágítást. A szintén általa tervezett és megvalósított Jumbo névre keresztelt dinamók által létrehozott elektromos áram segítségével a párizsi Nagyopera is és a Világkiállítás nagy üvegpavilonja is villanyizzókkal lett felszerelve és este 11 óráig fényben pompázott. Puskás a hazautazása után mindössze két hónappal kiépítette az összeköttetést a Vigadó és a Nemzeti Színház között és az 1883. február 4-i sajtóbálon a résztvevőket már fényárban úszó palotaként fogadta a Vigadó, ahol a résztvevők az egyik, erre a célra berendezett termében 12 telefonkészüléken hallgathatták Erkel Hunyadi László című operájának a közvetítését a Nemzeti Színházból. Munkája révén tehát hat hónappal a párizsi bemutató után Budapesten is kigyúlt a villanyfény és helyszíni közvetítést adott a dalműtelefon. Puskás Ferenc áldásos munkája révén ekkor Budapest még csak hat hónappal volt lemaradva a világszínvonaltól.

Sajnos az intenzív és sokszor túlhajtott irányítási és szervezési munka aláásta Puskás Ferenc egészségét és nem sokkal a hazai telefonhálózat alapjainak a lerakása után annyira megbetegedett, hogy 1883 tavaszán átíratta a telefonvállalatot Puskás Tivadar nevére, aki többször is hazatért, hogy Ferenc gyógyíttatását a szárnyai alá vegye. Egy idő után azonban számára is nyilvánvaló lett, hogy a betegség visszafordíthatatlan. Elkezdte felszámolni a párizsi üzleteit és csak azért nem költözött haza és vette át azonnal a telefonvállalat irányítását, hogy ne éreztesse öccsével az állapota reménytelenségét. A betegségével a Tivadar által felkért külföldi orvosok is tehetetlenek voltak: 1883 őszén Puskás Ferenc végleg bekerült a zugligeti szanatóriumba és 1884. március 22-én, mindössze 36 éves korában elhunyt.

 

dr. Bartolits István

 

Tagdíjfizetés részletei

--------------------------------------------------

Tagnyilvántartás - belépés

--------------------------------------------------

Technikatörténeti évfordulók

--------------------------------------------------

Legközelebbi események

HTE Közgyűlés 2024 2024.05.30. 15:00 - 2024.05.30. 18:00
Vezetőségi ülés - Vétel., Kábelt. szo, Médiaklub 2024.06.05. 9:00 - 2024.06.05. 11:00
HTE 75 - Infokommunikációs trendek szakmai konferencia 2024.06.05. 13:00 - 2024.06.05. 17:00

Kiemelkedő támogatóink

  


 
Hírközlési Érdekegyeztető Tanács