Vissza

115 éve született Goldmark Péter Károly, a színes televíziózás úttörője

Ismét egy magyar mérnök, Goldmark Péter Károly születésnapját ünnepelhetjük meg a mai napon. Sajnos, mint annyi magyar feltalálónk, ő is külföldön érte el az eredményeit, mert már 14 évesen Nyugat-Európában, majd 27 évesen Amerikában teljesítette ki a mérnöki tevékenységét. A színes televíziózás mellett neki köszönhetjük a most újra reneszánszukat élő „hosszan játszó” mikrobarázdás vinyl hanglemezeket és a televíziós anyagok első rögzítési eljárást is. Szerepe volt az első Holdra-szállás televíziós közvetítésének a létrehozásában, de szívesen muzsikált a szomszédjában lakó Benny Goodmannel is. A következőkben Goldmark életútja mellett a találmányaival is megismerkedhetünk.


Goldmark Péter 1906. december 2-án született Budapesten, az Aradi utca 60. volt az otthona. A Károly nevet csak később, Goldmark Károly zeneszerző tiszteletére vette fel, akinek a dédunokaöccse volt. Édesanyja, Steiner Emma kiválóan hegedült, s Pétert is megpróbálta zongorázni taníttatni, de ez a próbálkozás sikertelen volt, mert Péter nem tudott közös hangot találni a tanárával. Így végül édesanyja csellózni tanította, s fiatal éveit az otthoni kamarazenei koncertek bűvöletében töltötte. Ugyanakkor a középiskolai tanulmányai alatt a fizika iránt érzett affinitást, erre tanárai is felfigyeltek.

A család az első világháború végén, 1919-ben Bécsbe emigrált, így Goldmark már a bécsi műszaki egyetemen kezdte volna meg tanulmányait, de mivel ez nem sikerült, átkerült Berlinbe, ahol a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult tovább. Itt együtt dolgozott Gábor Dénessel, akinek a doktorandusza is lett. Gábor Dénes hamar felismerte Goldmark képességeit és további kutatásokra bíztatta. Goldmark így visszatért Bécsbe és 1931-ben megszerezte a doktori fokozatát. Közben a televíziózás is egyre jobban érdekelte és intenzíven foglalkozott a képátvitel kérdéseivel. A doktori értekezésének a megírása közben felkereste John Logie Bairdot is Londonban, aki 1926-ban alapította meg a Baird Television Development Company-t és 1929. szeptember 30-án már kísérleti adást sugározott az elektromechanikus rendszerével. Goldmark ehhez egy vevőkészüléket is épített, aminek a 2,5x3,8 cm-es képernyőjén sikerült vennie a kezdetleges adást. Egyes leírások szerint Goldmark szívesen dolgozott volna együtt Baird-dal, de nem sikerült ott álláshoz jutnia, így Cambridge-ben a Pye Radio Ltd.-nél helyezkedett el, mint televíziómérnök. 1933-ban ismét visszatért Bécsbe, ahol megismerkedett a CBS (Columbia Broadcasting System) rádiótudósítójával, aki azt javasolta neki, hogy utazzon Amerikába és ott majd bevezeti őt a CBS-nél. Goldmark megfogadta a tanácsot, annál is inkább, mert úgy érezte, Európában előbb-utóbb bajba fog kerülni a zsidó származása miatt. 1933-ban tehát New York-ba hajózott, de nem várta meg a rádiótudósító, H. V. Kaltenborn segítségét, hanem 1933-tól 1935-ig független konzultánsként tevékenykedett a televíziózás területén. 1936-ban lett a CBS televíziós főmérnöke, s ezt a pozíciót egészen 1944-ig ő töltötte be. Már ebben az időszakban felhagyott a fekete-fehér televízió tökéletesítésével és néhány munkatársával megkezdte a színes adás és vétel kidolgozását. 1940. augusztus 27-én New Yorkban már sikeres bemutatót is tartott a három domináns szín egymás utáni továbbításával, amivel másodpercenként 20 képet tudott megjeleníteni.

Munkáját egy időre a második világháború miatt felfüggesztette, ekkor a német radarkészülékek megzavarását oldotta meg. A háború után viszont már a színes televíziózás elektronikus megoldásának a kifejlesztésével volt elfoglalva. Közben, mint a CBS kutatási laboratóriumának a vezetője, létrehozta az EVR rendszert, ami a képmagnetofonok megjelenéséig a televíziós adások konzerválására volt alkalmas. Az EVR az Electronic Video Recording rövidítése, de ebben a tároló még egy fekete-fehér filmtekercs volt, melynek a szélén mágnescsíkot hoztak létre a hang megörökítésére. A fekete-fehér filmtekercsen pedig nem az állóképek sorozatát, hanem a letapogatott jelet rögzítették kémiai eljárással. A rendszer külön érdekessége volt, hogy színes adást is tudott rögzíteni, ekkor két sávot vettek fel a filmre, a második sáv a színinformációkat tartalmazta. A kidolgozott és gyártásba vitt változatot 1964-ben kezdték el forgalmazni.

Goldmark közben a Columbia Record Division munkáját is támogatta, s mivel zeneszerető ember volt, nagyon elégedetlen volt a 78-as fordulatszámú hanglemezek minőségével és lejátszási időtartamával. Ezen a téren is kísérletekbe kezdett és 1948-ra kidolgozta a kiszajú, 33 és fél fordulatos mikrobarázdás hanglemezt, amit végre nem kellett 5 percenként cserélgetni a lejátszón. Ezzel az LP lemezek létrehozója is lett.

Időközben intenzív munkával létrehozta a színes televíziót is, most már elektronikus formában. 1949-ben ezt be is jelentette az FCC-nek, ahol 1950-ben elfogadták a rendszerét. A CBS meg is kezdte a kísérleti adásokat, azonban a rendszernek volt egy nagy hátránya: nem volt kompatibilis a fekete-fehér adások rendszerével. Mire a bevezetésre teljesen kész volt a CBS rendszere, addigra viszont Amerikában már tízmillió fekete-fehér készülék működött, így az FCC – felülbírálva korábbi döntését – ezt is feltételül szabta. Így ezt a rendszert – bár kiválóan működött – mégsem fogadták el.

Ennek ellenére 1951-ben a CBS alelnöke lett és ezt a pozíciót nyugdíjazásáig, 1971 végéig meg is tartotta. Közben azonban létrehozott egy olyan könnyű és kis méretű színes közvetítő rendszert, melyet az Apollo űrhajósai vittek magukkal a Holdra-szállás közvetítéséhez, így tevékenysége egy egész más területen, de kamatozott.

Életében több mint 160 találmány kifejlesztésében vett részt, melyek jó része meg is valósult, így bőséges eredményekkel büszkélkedhetett. Már 71 éves volt, mikor 1977-ban Jimmy Carter, az USA elnöke a tudományos munka legmagasabb elismerését, a National Medal of Science érdemérmet adományozta Goldmark Péter Károly részére.

Magánéletében még két szenvedélye volt. Az egyik a zene maradt, s sokszor szomszédjával, Benny Goodmannel zenéltek esténként amolyan lazításként. A másik szenvedélye az autózás volt, sajnos ennek is lett az áldozata: 1977. december 8-án New York felé autózva egy autószerencsétlenségben lelte halálát.


dr. Bartolits István