Vissza

Elismert magyarok dolgoznak Svájcban

A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület paksi csoportjának tucatnyi szakembere május végén egy tanulmányút keretében ismerkedett az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet genfi európai részecskefizikai laboratóriumában folyó kutatásokkal, a mühlebergi atomerő-műben végrehajtott nukleáris biztonságnövelő fejlesztésekkel és a villamosenergia-ellátás svájci lehetőségeivel.


Előkészületek, útvonal és program-tervezés

Minőségügyi szakmérnökként nem tudom megtagadni magamat, a P-D-C-A (Plan – Do – Check – Act) elv alapján – melyet 2014. május 28-án a mühlebergi atomerőmű bejáratánál egy faliújságra kifüggesztett színes plakáton jól eső érzéssel konstatáltam – azt vallom, hogy egy sikeres projekt, ami jelesül egy tanulmányút is lehet, csak körültekintő tervezéssel kezdődhet. Itt jegyezném meg: a minőségügyben kifejlesztett P-D-C-A, ill. kontroll-ciklus egy ismétlődő, négylépéses menedzsment módszer, amelyet folyamataink kontrolljára és fejlesztésére is használjuk. Az első lépés, a tervezés (Plan), ami az elvárt teljesítmény, eredmény és az ennek eléréséhez szükséges célkitűzések meghatározása. Az elvárások rögzítése a specifikáció teljessége és pontossága is a kitűzött fejlődés részévé válik. Csak az elfogadott, szükség esetén hatóságilag jóváhagyott tervet szabad végrehajtani, ami valójában a cselekvés (Do), így a folyamat lényegi elindítását, majd a termék elkészítését jelenti. Mind a P, mind a D fontos elemei az adatok összegyűjtése is, amelyek az ellenőrzés (Check) és beavatkozás (Act) lépésekben történő elemzési feladatokhoz szükségesek. E „magvas" gondolatok jegyében, Törjék Ferenc, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Híradástechnikai Osztály vezetőjével és Péter Lajos, a HTE Paksi csoport vezetőjével igyekeztünk minden részletre odafigyelni és kapcsolataink, tapasztalataink közreadásával megtervezni az idei utazást.

Első eredményünk: a HTE (www.hte.hu) által meghirdetett a „Szakmai közösségek működését támogató" pályázat keretében nyert támogatás, ami kiegészítette a helyi csoportunk tagjai által befizetett önrészt, valamint munkaadónk, az MVM PA Zrt. (www.atomeromu.hu) vezetése továbbra is biztosítja a külföldi tapasztalatcserékhez szükséges gépjárműveket. Ezen kívül – több levélben és telefonon történt előzetes egyeztetések követően – megnyugtató volt számunkra, hogy Genfben debreceni ATOMKI-s fizikusok (dr. Szillási Zoltán és Béni Noémi), az Aare folyó partján található Mühlebergben a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett gépészmérnök (Jakab Rezső) valamint neje (Németh Veronika) kommunikációban jártas szakember (francia-német szakos külkereskedő) vár bennünket. A szakmai programok megtervezése során hasznos útmutatást kaptunk Igazgatóságunk egyik tagjától, dr. Vámos Gábor mérnök-fizikus, energetikai szakmérnöktől, aki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (www.iaea.org) képviselőjeként 2012. október 8-25. között egy OSART (Operational SAfety Review Team) vizsgálat vezetője volt a már jelzett svájci erőműben. Itt jegyezném meg: egyesületünk tekintélyes, hatvanöt-éves múltjával hazánk infokommunikációs szektorának legpatinásabb véleményformáló szervezete, tagjainak munkássága a távközlési és az informatikai iparágtól, a hagyományos postai szolgáltatásokon át, az internetig és a médiavilágig terjed. Cégünk, az MVM Csoport tagjaként, hazánk legjelentősebb villamosenergia-termelő létesítményeit (4 db 500 MW-os blokk) üzemelteti, melyek biztonságos és megbízható működtetésével 2013-ban több mint ötven százalékos részesedéssel járultunk hozzá a hazai villamosenergia-termeléséhez. Az atomerőműben, illetve Pakson dolgozó harmincöt mérnök és technikus 1987 elején alapította a HTE PAE helyi csoportját. 1988 végén, a mai Csehország területén lévő Dukovany atomerőműbe vezetett az első tanulmányút és az idei immáron a huszadik, így bőséges az eddig gyűjtött tapasztalatunk.

Genfi CERN

Az első napi „akklimatizálódást" követően, május 27-én Genfbe utaztunk, ahol dr. Szillási Zoltán fizikus humorral és látványos elemekkel fűszerezett prezentációjában az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) részecskefizikai laboratóriumában folyó kutatásokkal volt szerencsénk ismerkedni. Megtudtuk, hogy a CERN megalakulásának okait a természet megismerésén túl a II. világháború tömegpusztító fegyvereinek bevetésében kell keresnünk: a borzalmas tapasztalat arra sarkallta Európát, hogy olyan - fizikusokból álló - tanácsot hozzon létre, amely feladataként a nukleáris technika békés célú felhasználásának lehetőségét kutatja. Ennek szellemében jött létre 1952-ben a Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire (CERN), vagyis a Nukleáris Kutatás Európai Tanácsa, majd kormány-megállapodások keretében 1954. szeptember 29-én, 12 ország részvételével megalakult a Nukleáris Kutatás Európai Szervezete, amely CERN néven működik, de újabban már Európai Részecskefizikai Laboratóriumként emlegetik.

A francia-svájci határon, Genftől északra található a CERN központja, ahol részecskegyorsítók biztosítják a nagyenergiájú fizika számára a csúcstechnológiai eszközöket. A gyorsító és a mérőberendezések egy 100 méter mélyen lévő, 27 km-es alagútban találhatók, a legújabb műszerük a Nagy Hadronütköztető (LHC). A gyorsítókban végzett kísérletek adnak választ az anyagi világ felépítését, összetételét, kölcsönhatásait kutató kérdésekre, közelebb viszik a kutatókat a természet törvényeinek megértéséhez. 2013-ban az LHC detektorok (az ATLAS és a CMS) mérési adatai alapján megtalálták az elméleti fizikában már jelzett, a részecskék tömegének kialakulásáért felelős Higgs-bozont, amit a 2013. évi Nobel-díjas elméleti fizikus a brit Peter W. Higgs már ötven éve jelzett, de akkori eszközökkel még nem tudták igazolni...

Zoltán előadásából megtudtuk, hogy CERN éves költségvetése 1100 MCF, közel 3000 alkalmazott segíti az évente több mint 9500 felhasználó, kutató munkáját. Debrecenből az egyetem Kísérleti Fizika Tanszéke és az ATOMKI szakemberei vesznek részt az itteni munkákban: a részecskegyorsítókra telepített detektorok tervezésében és kivitelezésében, valamint a detektorokkal gyűjtött adatok elemzésében dolgoztak a kezdetektől, és dolgoznak jelenleg is a helyi tudósok. Magyarország 1992-es csatlakozása a CERN-hez azt jelentette, hogy a helyi fizikusok egy folyamatosan fejlődő, nemzetközi tudóstársaságnak váltak részévé, melynek programjai, ösztöndíjai több doktori, PhD-fokozat megszerzésének teremtették meg a feltételeit. A CERN a részecskefizika mellett az informatika terén is kiemelkedő kutatási programmal rendelkezik, jelenleg a GRID technológia megvalósításán dolgoznak. A GRID földrajzilag elosztott, kezelhetőség tekintetében mégis centralizált, az átlagos internet-felhasználó számára is elérhető rendszer, heterogén számítógépek, tárolóegységek és szolgáltatások együttese, melynek segítségével processzorok, tárolóegységek, speciális eszközök oszthatók meg. A CERN "lelke" egy hatalmas számítógépközpont, amelynek testvére, a genfivel azonos minőségű számítógép Budapesten, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjában lévő, tavaly júniusban felavatott adatközpont. Itt jegyezném meg: E létesítményre 2011-ben meghirdetett pályázaton tizennégy ország indult, és Magyarország nyerte meg, mivel a leggazdaságosabban megvalósítható tervet nyújtottuk be. A CERN döntéshozói Budapesten  látták a tudományos hátteret, a szakembereink hozzáértését, valamint az infrastruktúra kiépítettségét is a legmegfelelőbbnek. Érdemes lenne a HTE PAE helyi csoportunknak is egy csillebérci látogatást tervezni…

A jövőt illetően megtudtuk, a Higgs-bozon létezésének kísérleti igazolása után az „ősleves" receptjén is dolgoznak a genfi részecskefizikai laboratóriumban: a kvark-gluon plazmát – vagyis azt az ősrobbanás utáni állapotot, amikor az anyag és az energia még nem vált külön egymástól – is szeretnék előállítani…

Talán nem véletlen, a kiváló előadás vége felé érkezett Zoltán mobiljára egy hívás: az aznapra tervezett méréseihez egy óra múlva már biztosítják a lehetőséget, így őt elszólította a kötelesség, de élete párja, a szintén fizikus Béni Noémi, a korábban megtervezett és előre leegyeztetett látogató programban végig kísért bennünket, így nem maradtunk le semmiről sem.

A CMS detektor meglátogatásakor lettem figyelmes egy angol és francia nyelven egyaránt megjelentetett plakátra. Zoltán már említette: az elméleti fizikusai kigondolják a természet-tudományi törvényszerűségek igazolásához szükséges mérési metódusokat, de ezek megvalósításaihoz civil kurázsival rendelkező, önálló, valami újat alkotó, így tervező, építő, tapasztalattal rendelkező (tanúsított szakértő) mérnökre van szükségük. Az egyik ide illő plakáton jelzett Civil Engineer (CE) számomra jól ismert szakkifejezés, de az engem is meglepett, hogy a plakát francia nyelvű változatában az ingénieur szó helyett a génie szerepel. Megtudtam: a fizikusok nélkülözhetetlen genfi társa, a Civil Engineer francia nyelven: l'e ingénieur de génie civil, röviden: génie civil. Kedves magyar kollégák, a körülöttünk lévő világ jobb megismeréséhez az angol, a német és az orosz mellett hasznos lehet a francia nyelvtudás is...

Noémitől megtudtuk: az idei év elején Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke Dr. Pálinkás József, az MTA elnöke társaságában látogatást tett a CERN genfi központjában és találkozott az itt dolgozó több mint hatvan magyar szakemberrel, doktorandusszal, diákkal, akik komoly pozíciókat töltenek be, komoly kutatásokban vesznek részt, és a legmagasabb szinten teljesítenek. Jó okunk van arra, hogy büszkék legyünk a mérnökeinkre, a fizikusainkra, az informatikusainkra" – olvashattuk az akkor megjelent híradásban, rámutatva egyúttal arra, hogy "a nemzeti össztermékünkön és a lélekszámunkon fölül vagyunk reprezentálva" az itt folyó tudományos munkában. Hazánk, mint a szervezet aktív tagja az idei költségvetésében 1,7 milliárd forintot biztosít a CERN-nek. Első olvasatra e szám soknak tűnhet, de ennek többszörösét kapjuk az itteni nemzetközi tudományos közösségtől vissza, ugyanis jó tudni: a tárgyi, anyagi javak felhalmozása során számolt és valójában kisajátítható tőkével szemben a szellemi vagyonunk nem kisajátítható, hanem „csupán" bérelhető és ennek használata során értéke folyamatosan növekszik, míg tárgyi eszközeink, pld. számítógépeink, járműveink rohamosan amortizálódnak, veszítik az értéküket...  

Mühlebergi atomerőműben szerzett tapasztalatok

Május 28-án Mühlebergbe vezetett utunk, ahol a BKW Energie AG helyi erőműves látogatóközpontjában (http://www.bkw.ch/kernkraftwerk_muehleberg.html) szívélyesen köszöntött bennünket Németh Veronika, aki jelezte, hogy férje rövidesen érkezik, és lehetősége függvényében minél több időt szeretne velünk tölteni. Itt jegyezném meg: a paksihoz képest szerény méretű, de az ide érkező látogatók számára sok hasznos és értékes eszközzel felszerelt látogató központ alkalmas kihelyezett fizika órák megtartására és az itt levetített filmek, színes és tartalmas prospektusok, DVD-k és demonstrációs eszközök segítségével képet kapnak a látogatók a svájci nukleáris bázisú villamos-energiatermelésről. Pár perc elteltével megérkezett Jakab Rezső okl. gépészmérnök, akit 1999-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (www.mee.hu) paksi csoport tagjaként már volt szerencsém megismerni. Az akkor kapott névkártyán az alábbi szerepelt:

REZSŐ JAKABDIPL. INGENIEUR BME – NUKLEARMASHINENTECHNIK

Rezső a levelezésünk során jelezte, az akkori beosztott mérnökből az elmúlt tizenöt év munkasikerei nyomán a háromszázötven fős atomerőmű gépészeti részlegének (70 fő) szakmai vezetője, így a cég felső-vezetés tagja lett. A továbbra is szerény, de nagy tudású kolléga azzal kezdte előadását, hogy felnéz a villamosmérnökökre, akik értik a gépészetet is, nem úgy a gépészek, akik nem kényszerültek villamos ismeretek megszerzésére. Azért volt bőven mit tanulnia kollégánknak, ugyanis a nukleáris gépészet mellett immáron a gépészeti karbantartás, szekunderköri berendezések, az építési technológia, a gépészeti elemzések, diagnosztika, a roncsolás-mentes vizsgálatok, a rendszertechnika és gépészeti minőség-ellenőrzés szervezeti egységeit is irányítania kell.

A BKW kezelésében lévő mühlebergi atomerőmű építését 1967-ben kezdték, 1972. november 6-án helyezték üzembe, majd kapcsolták hálózatra az első generációs amerikai General Electric (GE) gyártmányú, BWR (Boiling Water Reactor - forraló-vizes reaktor) típusú, 373 MW elektromos teljesítményű erőművet. A gőzturbinák és a generátorok – a tulajdonosok biztonsági megfontolásból kettőt építettek – szállítója a Brown Boveri (ma már a svájci ABB) cég volt. Itt jegyezném meg: Svájcban négy egymástól teljesen eltérő felépítésű atomerőmű működik, azonban együtt biztosítják az országuk villamos-energia igényének 40 %-át. Az itteni reaktoron kívül a Beznau I (365 MW-os) 1969-ben, a Beznau II (szintén 365 MW-os) 1971-ben, a Gösgen (985 MW-os) 1979-ben és a Leibstadt (1165 MW-os) 1984-ben kapcsolódott hálózatra.

Jakab Rezső előadásából megtudtuk, hogy a reaktor biztonságos leállítása érdekében létesített üzemzavari hűtőrendszert (itteni nevén SUSAN) a nyolcvanas években létesítették, így messze megelőzve a 2011-es Fukushima Daiichi eseményeket. Igaz itt nincs tenger, így a cunami is kizárható, de a biztonsággal foglalkozó mérnökeik számoltak a következő veszélyforrások kivédéseivel: árvíz és gátszakadás; repülőgép becsapódás; engedély nélküli behatolás; vezetéktörés; villámcsapások; és földrengések. E veszélyforrásokkal számolva megoldották a biztonsági szelepek és a nagynyomású rendszer vezérlését a SUSAN épületből. Az ALPS, valójában egy alacsony nyomású betápláló rendszert, míg TCS a Torus hűtő rendszert a CRS pedig a Containment visszatápláló rendszert jelenti. A tervezés és létesítés során megvalósították és előre rögzített időszakonként ellenőrzik a biztonsági rendszerek és külön a SUSAN hűtővíz és független áramellátását.

Az erőmű általános bemutatását és a SUSAN koncepciót célzó prezentáció után léphettünk az atomerőmű szigorúan őrzött területére. Itt vettem észre, a cikk elején már jelzett, helyi viszonyokra adaptált P-D-C-A elvet. A korábban rögzített programunkat az élethez igazítottuk, így a helyi elektromos szakemberek nem prezentációt tartottak, hanem közösen látogattuk meg azokat a helyiségeket, ahol kézzel foghatók voltak a gyakorlati tapasztalatok. Itt aztán előkerült a német szakmai nyelv és a Siemens és Cerberus eszközök (telefon, tűzjelző) ismerete, meg az a tény, hogy nagyon sok területen, mint pld. a belső atomerőművi kommunikációs rendszerek és a külső kapcsolatok (hatóság, tűzoltóság, stb.) rendszerszintű berendezései és eszközei sok-sok hasonlóságot mutatnak a paksiakkal. Igazi svájci-magyar tapasztalatcsere alakult ki rövid idő alatt, így megismerhettük az itteni hatósági követelményeket a távközlés terén is. Betekintést kaptunk a tűzvédelmi rendszerekbe, megismerhettük az itteni elektronikus tűzjelző rendszerek működési tapasztalatait. Az igazán „nagy dobás" a SUSAN épületbe telepített eszközök megtekintése volt. Itt jegyezném meg, hogy rajtunk kívül csupán egy japán küldöttség számára volt eddig biztosítva a SUSAN épületbe történő beléptetés. Ezt követően Németh Veronika kalauzolásával a radioaktív hulladékok átmeneti tározójába vezetett az utunk. Legvégül, a vezénylőteremben dolgozó szakemberek betanulását és folyamatos továbbképzését biztosító szimulátor központba érkeztünk, ahol csatlakozott hozzánk két magyarul jól beszélő, de már Németországban és Svájcban született és az itteni erőműben dolgozó szakember: Adam Vecsei Spent Fuel Specialist (Vécsei Ádám kiégett fűtőelem specialista) és Dr. Matthias I. Horvath Physics (Dr. Horváth I. Mátyás fizikus). Itt már szó került az európai energiapolitika kitárgyalására is. Az ötéves spanyolországi tapasztatokkal is rendelkező Mátyás nem hisz a németek által erőltetett szél-, és szolár-energia-fejlesztésekben erőszakos voltuk miatt. Elmúlt évben például megkérdőjeleződött a svájci vízerőművek jövőbeni gazdaságossága is, ugyanis az erőltetett olcsó import miatt víz-erőműveket terheltek vissza és nem az atomerőműveket. Itt jegyezném meg: A teljes igazsághoz tartozik, hogy a tranziensmentes működés az atomerőművek szempontjából ésszerű, míg a tározó típusú víz-erőművek alkalmasak leginkább a csúcsra járatásra. Ennek ellenére, vélhetően, a német „lufi" rövidesen ki fog pukkanni. Visszatérve Mühlebergbe, egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett: Sajnálatos tény, az 1972-ben villamos hálózatra kapcsolt atomerőmű 2019-ben gazdasági okokból történő leállítása, de örömmel nyugtáztuk, hogy Bern kantonja népszavazáson elutasította az erőmű tervezett bezárásának előrehozását. A szavazók 63,3 %-a nemet mondott a BKW által üzemeltetett mühlebergi atomerőmű azonnali leállítására. A szavazásra jogosultak több mint fele, közel négyszázezer fő járult az urnákhoz, melyek közül közel kétszáznegyven-ezren reálisan, nem érzelmileg túlfűtötten gondolkodnak, adott esetben döntenek…

Értékelés

Összegezve idei utazásunk eredményeit: a kisebb, előre nem látott, de kezelt eltérések mellett, élményekkel és szakmai tapasztalatokkal, több gigabájtnyi fényképpel, két DVD-vel és a prezentációk PDF változataival is gazdagodva egy nagyon sikeres programokat tudhatunk magunk mögött.

A legnagyobb értéket képviselő személyes tapasztalásom: legjobb befektetés a szellemi vagyonunk gyarapítása és mielőbbi közreadása…                                                                                          

Lejegyezte: Sipos László

Legközelebbi események

43. PM MŰHELY - Projektmenedzsment szakosztály 2019.11.21. 16:00 - 2019.11.21. 18:00
HTE Szenátus ülés 2019.11.26. 16:00 - 2019.11.26. 18:00