Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Zombory László a HTE egykori elnöke, tiszteletbeli elnöke és Puskás Tivadar díjasa 2026. április 21-én elhunyt.

Elhunyt Zombory László (1942-2026)

 

Ismét egy olyan HTE tagunk ment el közülünk, aki mind oktatói és tudományos, mind pedig közösségi tevékenységével sokat adott a felnövekvő mérnökgenerációnak és a HTE-nek egyaránt.

Zombory László 1965-ben szerezte meg a villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Teljes pályafutása is az egyetemhez kapcsolódott, a diploma megszerzése után a BME Elméleti Villamosságtan tanszékén kezdte meg az oktatói életútját beosztott oktatóként. 1972-ben megszerezte a kitüntetéses egyetemi doktori fokozatot a BME-n, majd 1974-ben a kandidátusi fokozatot az MTA-n a villamosmérnöki tudományok témakörben. 1976-ban lett egyetemi docens, közben a Mikrohullámú tanszéken folytatta munkáját.

1988-ban a BME Villamosmérnöki kar dékánja volt egészen 1994-ig. Közben 1989-ben megvédte az MTA doktori címét és még ebben az évben egyetemi tanári fokozatot kapott. 1990-ben lett a Mikrohullámú tanszék vezetője, egészen 2007-ig vezette a terület oktatási és kutatási munkáit. 2012-től professzor emeritusként oktatott a megváltozott nevű, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan tanszéken.

Oktatói és kutatói munkája széles spektrumot fogott át, felölelte az elektromágneses terek, a hullámterjedés, az elektromágneses kompatibilitás, az elektromágneses hullám és anyag kölcsönhatásának területét. Oktatói tevékenysége mellett az oktatásszervezésben a korszerűsítés felé terelte a tanszékét, majd a kart. Új tantárgyakat dolgozott ki és vezetett be, dékáni periódusa alatt pedig kezdeményezte a VIK új moduláris tantervének a kidolgozását. Ebben az életszakaszában több jegyzet, tankönyv és számos szakcikk és konferencia-előadás szerzője vagy társszerzője volt. Ezek közül az „Elektromágneses terek”, illetve a Simonyi Károly társszerzőjeként írt, 12 kiadást megért „Elméleti villamosságtan” a Kar oktatásának hosszú időn át két alaptankönyve volt.

Emellett több sikeres kutatási projekt vezetője, illetve résztvevője volt. Egy évtizeden keresztül a BME habilitációs bizottság és doktori tanács vezetője, a villamosmérnöki szak képzési követelményeit kidolgozó bizottság elnöke volt. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) és elődjei Villamosmérnöki és Informatikai szakbizottságának tagja volt. 2005-tól 2007-ig megalapítója és első elnöke volt a Felsőoktatási Törvény által létrehozott Országos Doktori Tanácsnak (ODT).

Zombory László az elkötelezett oktatási munkája mellett a szakmai közéletben is jelentős szerepet játszott. 1980-tól kezdve közel egy évtizedig dolgozott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) mellékfoglalkozású szakértőjeként, főmunkatársként, majd az alelnök tanácsadójaként.1992-től a Magyar Felsőoktatási és Közgyűjteményi Hálózat (Hungarnet) Egyesület alapító elnöke volt. 1993 és 1996 között az Antenna Hungária Rt. igazgatótanácsának első elnöke, 1996-2000 között a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) első elnöke volt.

A Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek – a mai Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE) – 1970 óta volt a tagja. 1996 és 2002 között a HTE alelnöke, 2002 és 2005 között pedig az elnöke volt. 2001-től a Híradástechnika folyóirat főszerkesztője, 2005-től pedig a szerkesztőbizottság elnöke volt. Kiemelkedő munkát végzett a lap tudományos koncepciójának kidolgozásában, elérte, hogy a lap aktuális kérdésekkel foglalkozó, színvonalas folyóirattá vált. 

A hazai szakirányú egyesület mellett a patinás nemzetközi mérnökegyesületnek, az IEEE-nek (Institute of Electrical and Electronics Engineers) is a Senior Member fokozatú tagja; az IEEE Fellow fokozat tulajdonosa volt. Tagja volt az MTA köztestületének és Távközlési Tudományos Bizottságának. Az URSI (Nemzetközi Rádiótudományos Unió) Magyar Nemzeti Bizottságának titkára, majd 1997-2012 között elnöke volt. 1992-1997 között az Európai Bizottság tudományos és műszaki kutatások területén működő COST együttműködésében a „Telecommunication” részterület magyar képviselője volt.

Életútját számos kitüntetés, elismerés övezte. 1994-ben a BME emlékérmet, 1998-ban a Széchenyi emlékérmet kapta meg. 2002-ben a HTE Puskás Tivadar-díjasa lett, majd 2003-ban elnyerte a Simonyi Károly mérnöki díjat. 2004-ben Neumann-díjat kapott, majd 2013-ban a BME VIK Pro Facultate díját ítélték oda neki. 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át magas állami kitüntetésként. A Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban az Eötvös József-koszorú adományozásával ismerte el tudományos munkáját.

A hatalmas mennyiségű feladatot, amit életében elvégzett, kiegyensúlyozottan, derűs módon végezte. A kialakuló konfliktusokat sajátos humorával oldotta fel és ez sok esetben – vagy talán mindig – eredményre vezetett. Kerülte a bonyolult helyzeteket, sokszor a végletekig leegyszerűsítette a problémát, hogy valóban látszódjon, mit is kell megoldani. Innentől meg már lehetett megoldást találni a legkényesebb helyzetre is. Ez a mentalitás övezte a teljes tevékenységét, sok dologban ugyan szigorú volt, de mégis élvezet volt vele együtt dolgozni. Sajnos élete utolsó éveiben kénytelen volt visszavonulni az aktív élettől, mind családi tragédiák, mind pedig egészségügyi problémák miatt, de most mégis fájó, hogy végleg elhagyott minket.

Kedves Laci, nyugodj békében, emlékedet megőrizzük!