Szomorú szívvel tudatjuk, hogy életének 90. évében csendesen elhunyt Villányi Ottó. A temetés július 22. 16:00 órakor lesz megtartva a Szent Gellért Templomban ( Bp. XI: Bartók Béla út 149. ).

Villányi Ottó 1957-ben szerezte meg a BME-n a villamosmérnöki oklevelét gyengeáramú szakon. Pályafutását a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságán kezdte, ahol először rádió- és TV-adók üzembeállításával, bemérésével foglalkozott, de később bekapcsolódott az ipari tevékenységbe is, s az adóberendezéseket gyártó bázis kialakításában is szerepet vállalt. Az 1960-as évek közepén már a Magyar Posta Központjának a mérnökeként a színes televízió műsorszórás bevezetéséhez készítette a postai terveket, majd vezette a fejlesztési munkákat. Ekkor már a BME Vezeték nélküli tanszékén is oktatott félállásban és több adástechnikával foglalkozó szakkönyv szerzője is volt. Ebben az időszakban több szabadalmat is kidolgozott, majd 1973-ban megszerezte a műszaki doktori fokozatot.

Később részt vett a taliándörögdi műholdkövető földi állomás optimális helyének a meghatározásában, majd az állomás felépítésében és az űrtávközlés hazai bevezetésében. Ezzel egyidőben már távközlési szaktanfolyamokat szervezett és a Mérnöktovábbképző Intézetben is tartott előadásokat.

1978-tól nyolc éven keresztül a genfi székhelyű Nemzetközi Távközlési Egyesület, az ITU központjában dolgozott mérnökként. Feladata az egész Európát átfogó nemzetközi értekezletek és a világértekezletek előkészítése, a lebonyolításban történő részvétel valamint az értekezleteken született határozatok alapján a központilag szükséges mérnöki munkák elvégzése volt A nyolc év alatt több nemzetközi bizottságban megválasztották alelnöknek vagy elnöknek. Felvették az ENSZ szakértői névjegyzékébe is.

1986-tól – visszatérve Magyarországra – a Posta, majd a Matáv nemzetközi osztályát vezette, ahol elsősorban a nyugat-európai kapcsolatok kiépítésén munkálkodott. Az Európai Távközlési Hálózatüzemeltetők Egyesületében, az ETNO-ban a közép-kelet-európai országok összekötője, majd az Intéző Bizottság tagja volt, de több más szervezetben is vállalt tisztségeket és nemzetközi összefogó munkát.

A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek már a pályája kezdetén, 1957-ben a tagja lett. A 70-es években az Űrtávközlési Szakosztályt vezette, később elnökségi tag, majd 1974-1981 között a Végrehajtó Bizottság tagja volt. 1993-1999 között a Külügyi Bizottság elnöke, majd 1999-2005 között az Etikai Bizottság elnöke volt. A HTE-n belül rendszeresen tartott előadásokat és több cikke jelent meg a Híradástechnika folyóiratban is.

Villányi Ottó a hosszú pályafutása alatt 19 szakmai témájú könyv, közel száz folyóiratcikk és tanulmány szerzője vagy társszerzője volt. Szakmai tevékenységét a HTE a Pollák-Virágdíjjal és a Puskás Tivadar-díjjal, az ITU elismerő oklevéllel, a KHVM minisztérium pedig Baross Gábor-díjjal ismerte el. 2007-ben az Aranydiplomát, 2017-ben pedig a Gyémántdiplomát vehette át a BME-n.

2023. június elsején, 90 éves korában távozott közülünk.

Ami a felkészült, képzett szakembert illeti, azt az életpályáját ismertető részből jól kiolvashatjuk. Ami Villányi Ottó emberi oldalát illeti, azt talán kevésbé lehet belőle kiolvasni. Aki ismerte, azt tapasztalhatta, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott életvitelű, pontos és alapos emberrel dolgozhatott együtt akár a munkahelyen, akár a HTE-ben. Ha kritikát fogalmazott meg, azt is úgy tette, hogy közben tekintettel volt az egyes személyekre, inkább a jelenségre koncentrált. A nemzetközi munkában pedig elegáns stílusban tudta érvényesíteni a véleményét és viták esetén elsimítani az ellentmondásokat. Nagyszerű embert és kiváló szakembert vesztettünk el, aki hosszú pályafutásával mintaképet tudott adni a következő generációk számára is.

Mindent köszönünk, Ottó, nyugodj békében!

 

Villányi Ottó, a Postavezérigazgatóság tudományos főmunkatársa, az Egyesület elnökségi tagja, az Űrtávközlési Szakosztály elnöke, aki azon sokoldalú mérnökök közé tartozik, akik széles körű szakmai tudásukat felhasználva az egyesületi szervező munkában, különösen az ifjúságnak az egyesületi életbe való alapján a bekapcsolásában, igen értékes tevékenységet fejt ki.

Dr. Villányi Ottó
műszaki doktor
1933-ban született Budapesten.
Villamosmérnöki oklevelének száma: 168/1957
2007-ben aranydiplomában részesült. 1957-ben szerezte meg villamosmérnöki oklevelét gyengeáramú szakon. Mérnöki pályája kezdetén egyrészt a Posta Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatóságnál vezette több rádió és TV adó üzembeállítását, bemérését, másrészt bekapcsolódott az ipari tevékenységbe, az adóberendezéseket gyártó bázis kialakításába is. Később, az 1960-as évek második felében a Magyar Posta Központjának mérnökeként, a színes televízió műsorszórás magyarországi bevezetéséhez vizsgálatok, mérések, nemzetközi egyeztetések alapján elkészítette a postai terveket, majd vezette a fejlesztési munkákat. Több szabadalmat dolgozott ki, 1973-ban megvédte doktori disszertációját.

Részt vett a taliándörögdi műholdkövető földi állomás optimális helyének kijelölésében, az állomás felépítésében, az űrtávközlés magyarországi bevezetésében. Távközlési szaktanfolyamokat szervezett, előadásokat tartott a Mérnöktovábbképző Intézetben. Nyolc éven át mérnökként dolgozott az ENSZ szakosított szervezeténél, a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) Központjában, Genfben. Feladata volt egész Európát átfogó nemzetközi értekezletek és világértekezletek előkészítése, a lebonyolításban való részvétel, az ott született határozatok alapján a központilag szükséges mérnöki munkák elvégzése. Felvették az ENSZ szakértői névjegyzékére. Több nemzetközi bizottságban megválasztották elnöknek, alelnöknek. 1986-ban visszatért Magyarországra és a Posta, majd a Matáv nemzetközi osztályát vezette, igyekezett kiépíteni a nyugat-európai távközlési kapcsolatokat. Több szervezetben is vállalt tisztségeket, nemzetközi összefogó munkát. Az Európai Távközlési Hálózatüzemeltetők Egyesületében, az ETNO-ban a közép-kelet-európai országok összekötője, majd az Intéző Bizottság tagja volt. A Híradástechnikai Tudományos Egyesületben sok feladatot vállalt, előadásokat tartott, számos bizottságnak volt választott tisztségviselője, vezetője. Írt - részben más szerzőkkel közösen - 19 távközlési, szakmai könyvet, 84 folyóirat cikket, tanulmányt. Munkássága elismeréseként kitüntették Virág-Pollák díjjal, Puskás díjjal, ITU oklevéllel és Baross Gábor díjjal. Az Egyetem Szenátusa gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

A temetés július 22. 16:00 órakor lesz megtartva a Szent Gellért Templomban ( Bp. XI: Bartók Béla út 149. ).