Vissza

150 éve született Frederick George Creed kanadai feltaláló, az első, széleskörben használható géptávíró kifejlesztője

Ismét egy kevéssé ismert feltalálóról emlékezünk meg, akinek a neve mára eléggé feledésbe merült, de a róla elnevezett Creed-féle géptávíró évtizedeken keresztül a gyors írásos kommunikáció legfőbb berendezése volt. A géptávíró kifejlesztésével már előtte többen foglalkoztak, de ő volt az a szakember aki nem csak egy-egy működő példány bemutatására volt képes, hanem nagy sorozatban gyártott és üzembe helyezett, állandóan továbbfejlesztett berendezéseivel megalapozta a géptávíró sikerét. A megemlékezésben most – mivel életrajzáról csak kevés információ érhető el – elsősorban ezt a tevékenységét mutatjuk be, s egy másik találmányáról is szót ejtünk, ami csak a halála után évtizedekkel vívott ki sikert a gyakorlatban.


Frederick George Creed 1871. október 6-án született a kanadai Új-Skócia Mill Village nevű városkájában. Iskoláiról nem sokat tudunk, de már 15 éves korában a Western Unionnál dolgozott kifutófiúként. Hamar megismerkedett azonban a cégnél folyó többi tevékenységgel és elsajátította a távírászati ismereteket mind a tenger alatti kábelek, mind a szárazföldi távírászat terén. Ezekkel az ismeretekkel a fejében a Central and South American Telegraph and Cable Company alkalmazottja lett és Peruban, majd Chilében dolgozott távírászként. Munkáját eleinte élvezte, majd később túl monotonnak kezdte érezni. Egyre inkább elgondolkodott azon, hogy a Morse billentyű és a Wheatstone-féle szalaglyukasztóval előkészített táviratozás helyett valami olyan berendezést lenne érdemes használni, ahol a billentyűzeten már rögtön a szöveg betűit lehetne lekopogni.

A gondolat olyannyira foglalkoztatta, hogy otthagyta az állását és átköltözött a családja gyökereit eredeztető Glasgow-ba, ahol egy öreg fészerben rendezte be a műhelyét. A ma sétálóutcaként ismert Sauchiehall street-en, ahol akkoriban az ócskapiac működött, vásárolt egy írógépet és ehhez hozzászerkesztett egy pneumatikával működtetett szalaglyukasztót, ami már a leütött betűnek megfelelő kódot lyukasztotta rá a szalagra. Megalkotta azt a berendezést is, ami a lyukszalagról olvasta le a kódokat és egy kerekes nyomtatóval a kódnak megfelelő betűt nyomtatta a papírra. A két – akkor még kezdetleges – berendezés létrehozásával megalapozta a gyártásba kerülő géptávíró konstrukcióját.

Hasonló szintre már korábban is eljutott néhány feltaláló, David Edward Hughes, Emile Baudot, Donald Murray, Charles M. Krum eredményei alapján nem mondhatjuk, hogy Frederic George Creed találta fel a géptávírót, azonban mégis azt lehet mondani, hogy amit Creed ez után a fiatalon elért eredménye után a géptávíró bevezetéséért és elterjesztéséért tett, az mégis leginkább az ő nevéhez köti a géptávíró korszakának a beköszöntét. Nézzük tehát, mi történt az első deszkamodell elkészítése után.

Creed először a British General Post Office számára ajánlotta fel 1902-ben a berendezéseket tesztelésre, s bár a nagy tekintélyű Lord Kelvin korábban azt a tanácsot adta Creednek, hogy „ha nincs saját tőkéje, inkább felejtse el a találmányát, mert annyi nehézséggel kell majd szembenéznie”, a BGPO végül 12 darabra vételi ajánlatot tett. Ez már olyan tételnek számított, hogy Creed egy kis üzemet tudott nyitni Glasgow-ban, ahol megindulhatott a kis sorozatú gyártás. 1906-ban az első újság, a Glasgow Herald döntött úgy, hogy átáll Creed rendszerére, mert háromszor olyan gyorsnak tartották a hírek rögzítését és átküldését, mint a hagyományos Morse-távíróval.

1909-ben Creed úgy határozott, hogy célszerű áttelepítenie az üzemét London közelébe, hogy közelebb legyen a British Post Office londoni központjához. Ekkor már vagy tucatnyian dolgoztak a kis üzemben, s közülük hat mechanikus követte Creedet. Az új telephely Croydon lett, ahol már egy dán távíró-mérnök, Harald Bille is csatlakozott a munkához és így 1912-ben létrejött a Creed, Bille & Company Ltd. és a gyárat Bille irányította. Közben Creed kereskedelmi tevékenysége révén még 1912-ben újabb nagy üzletet sikerült nyélbe ütni: a Daily Mail a teljes szerkesztőségét a Creed-féle rendszerrel szerelte fel. Eközben az első világháború is kötelezettségeket rótt a cégre, így a portfolió kibővült olyan termékekkel, mint a minőségi erősítők, repülőgép műszerek, nagyfeszültségű generátorok, bombakioldó rendszerek, szikraköz-rádióadók. Komolyabb gyárat kellett kiépíteni, amit Kelet-Croydonban telepítettek, ahol 1916-ra már 72 fő dolgozott. A géptávírókra már sorra jöttek a külföldi megrendelések: Dánia, Svédország, India, Dél-Afrika és Ausztrália is ott volt a megrendelők között.

1916-ban Bille egy vonatszerencsétlenség áldozata lett, így megváltozott a cég neve, ettől kezdve Creed & Company Ltd. néven működött tovább és ezen a néven lett híres. Ehhez azonban komoly fejlesztéseket kellett végrehajtani. Ennek eredményeként jelent meg 1924-ben a Model 1P névre hallgató géptávíró és 1927-ben a Model 3X szalagnyomtató. Ezeknek a sikerét mutatja, hogy ezeket egészen 1942-ig gyártották és a British Post Office 1949-ig használta ezeket a berendezéseket. 1925-től pedig megkezdték a Model 2P géptávíró gyártását, ami már start-stop jelrendszert használt, így sikerült teljesen kiküszöbölni a szinkronizációs nehézségeket. 1931-ben az addigi tapasztalatokra alapozva aztán megjelent a Model 7, majd a Model 7B változat, melyből több mint 100 ezer darabot gyártottak. Szinte hihetetlen, de ezekből még az 1980-as években szolgálatban volt néhány modell, utána pedig – még a személyi számítógépek megjelenése előtt – lelkes amatőrök vették meg a még működő példányokat RTTY perifériának használva őket az akkori számítógépekkel kombinálva.

Ami Creed-et illeti, neki elvált a pályája a Creed & Company-tól. Még a Model 7 megjelenése előtt, 1928-ban a céget megvette az IT&T és 1930-ban Creed nyugállományba vonult. Ekkor sem a pihenésnek adta át magát, hanem teljesen más területen nyújtott be szabadalmakat. 1919-ben például a Seadrome, azaz az óceánba telepített repülőtér eszméjét dolgozta ki és szabadalmaztatta. A Seadrome kidolgozásával eredetileg a kontinenseket összekötő, óceánba fektetett távíró kábelek telepítését kívánta felgyorsítani, de más javaslatokat is megfogalmazott. Ennek a gondolatnak ugyan nem lett később sem utóélete, viszont egy másik találmánya – igaz, csak a halála után – mégis népszerűvé vált. Ő szabadalmaztatta ugyanis a SWATH vízijárműveket. A SWATH a Small-Waterplane-Area Twin Hull rövidítése, és azokat a vízijárműveket nevezik így, melyek kéttörzsűek és a víz alatt van a tulajdonképpeni hajótest, így a vízfelszínnel csak két keskeny vonalon érintkezik. Nem tartoznak ide a katamaránok, ahol két hagyományos hajótest van összekötve, de a két hajótest a vízfelszínnel nagy területen érintkezik. Creed számításai szerint ezzel a konstrukcióval nagyobb sebességű vízijárműveket lehet létrehozni – és ebben nem is tévedett. A találmányát 1938-ban már bemutatta a Brit Admiralitásnak, s 1946-ban megkapta rá a szabadalmi védettséget. Az első ilyen jármű azonban csak 1968-ban épült meg Hollandiában, Creed halála után. Külön érdekesség, hogy utána a kanadai parti őrség is ilyen SWATH hajókat használt és az első példány 1988-ban a Frederic G. Creed nevet kapta. A hidrográfiai feladatokat ellátó hajó egészen 2020 márciusáig szolgálatban volt.

A feltaláló, akit azért leginkább a géptávíró elterjesztőjeként ismerünk, 1957. december 11-én hunyt el Croydonban 86 éves korában.

dr. Bartolits István

 

Tagdíjfizetés részletei

--------------------------------------------------

Tagnyilvántartás - belépés

--------------------------------------------------

Technikatörténeti évfordulók

--------------------------------------------------

Legközelebbi események

EIVOK-20. Szakmai Fórum 2021.10.21. 16:50 - 2021.10.21. 18:30
HTE Infokom 2021 2021.11.03. 9:00 - 2021.11.04. 18:00
HTE Szenátus 2021.11.25. 15:00 - 2021.11.25. 17:30

Kiemelkedő támogatóink