Vissza

Kozma László: Emlékezni csak pontosan... Az Antwerpeni Bell Labortól a Gunskircheni Lágerig - Könyvismertető

Ez a könyv különleges visszaemlékezés, a munkaszolgálatokról szóló irodalomban nincs hasonló. Napló, amelyet Kozma László mérnök – aki később a magyar híradástechnika jelentős alakja lett – a munkaszolgálatról, a deportálásról és végül hazatéréséről vezetett, és amelyben szinte napról napra pontosan feljegyezte az 1944–45 közötti időszakban átélt eseményeket.


Betekinthetünk egy tartalmas életút főbb állomásaiba, a küzdelmes brünni egyetemi évekbe, majd a Bell cég antwerpeni fejlesztési központjában fejlesztőmérnökként eltöltött évtizedre, amely boldog családi háttér mellett szakmai sikereket és anyagi megbecsülést hozott számára. Mindezt félbeszakította Belgium német megszállása, az ezt követő bujkálás és a család menekülése Magyarországra. Hazájában azonban még nehezebb megpróbáltatások vártak rá: munkaszolgálat, majd a deportálás Budapestről Fertőrákoson át Mauthausenbe, innen a halálmenetnek nevezett háromnapos vándorlás a gunskircheni koncentrációs táborba, amelyet az amerikai hadsereg a háború utolsó napjaiban szabadított fel. Ekkor Kozma László beteg és fizikailag végsőkig leromlott állapotban volt, de túlélte a gyötrelmeket. 1945 augusztusában sodródott haza Budapestre, ahol szembesülnie kellett felesége, szülei, testvérei és a teljes rokonság elvesztésével. Ennek ellenére nagy lendülettel vetette bele magát a háborúban elpusztult magyarországi telefonhálózat újjáépítésébe. A jövő azonban újabb próbatételeket tartogatott számára, amelyeket Egy Kossuth-díjas börtönévei címmel 2001-ben megjelent könyvében idézett fel.

Jelen kötetet családi fotók, dokumentumok, térképek egészítik ki, továbbá egy CD lemez, amely a deportálás alatt tervezett The „Ideal" Telephon System tervrajzait és leírását tartalmazza, amelyet Kozma László eredetileg egy pepita fedelű iskolai füzetbe jegyzett le. Tudatosan foglalkoztatta agyát a tervezéssel, hogy mentálisan épségben maradjon az átélt irracionális borzalmak között. Ennek, valamint nyelvtudásának és végül a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt, és hitelesen beszámolhatott a deportáltak pokoljárásáról.