Vissza

Jártunk a Hungaroringen

Hajnali négy óra tíz perc , az ÚR 2014.-ik éve és annak október havának negyedik napja van - ahogy azt elődeink krónikásai lejegyezték volna, lúd tollal és tintával írva, papirusz tekercsre – még aludnom kellene, de ehelyett itt ülök az íróasztalomon lévő laptopom előtt és - a tasztatúra billentyűit ütögetve - gyűjtögetni igyekszem a még álmos gondolataimat a tegnapi látogatásunk emlékeiről. Hogyan is kezdődött ez az egész ? Várjunk csak, megvan - úgy látszik kezdek felébredni – miközben a Terényi kirándulás szervezésével voltam elfoglalva, kollégám és barátom Gazsi János szólt, hogy időközben szerzett ill. kapott egy lehetőséget egy másik, egy exkluzív kiránduláshoz; mégpedig kimenni és meglátogatni a Mogyoród nagy község mellett lévő autó-versenypályát, a HUNGARORINGET.


Rendben van, örülök  neki  - , mert ez nagyszerű lehetőség lesz arra, hogy személyesen is megismerkedjünk a versenypályával és ráadásul belülről -, amit a legtöbbünk eddig csak a

 Forma 1-es futamok TV közvetítéseiből ismer és látott, - de honnan és kitől kaptad ezt a kizárólagos lehetőséget egy ilyen látogatáshoz ? A válasz egyszerű volt, barátom ezt a lehetőséget a HUNGARORING  SPORT  Zrt. vezérigazgató-helyettesétől Gazsi Júliától,

az édes lányától kapta. Ja, így már értem, - ez jó, mert a dolog a családban marad - de hogy fogjuk ezt dolgot lerendezni, mert  az ilyen esetekben is kell a látogatást hivatalosan  kérelmezni a HTE nevében, logo-val ellátott fejléces papíron, meg azután a gyakorlatban csak autóval lehet eljutni az autóverseny pályához, mert oda  semmiféle tömegközlekedési eszközzel eljutni nem lehet, mivel nincsen. No de semmi baj, mert ez a szokásos eljárás, hogy minden más egyébként felmerült problémát  is figyelembe véve kell a szervezést megkezdeni. Úgy, hogy először is kérvényt fogalmaztunk meg a látogatáshoz , melyet Nagy Péter ügyvezető igazgató úr , a HTE nevében aláírva hivatalos formában elküldött az autóversenypálya igazgatóságára, azzal kiegészítve, hogy segítséget kérünk a vendéglátónktól a pályához való ki és visszajuttatásunkhoz. Ezt meg is kaptuk, mert a  kérelmünket elfogadva és a válasz levélben is jelezve, két kisbuszt biztosítottak az oda és vissza utaztatásunkhoz, Eörs vezér téri találkozási helyszínnel és indulással ill. visszaérkezéssel. Ezen kívül – vendéglátónk  kedvességére utalva – még egy másik meghívás is várt ránk, egy ebédre szóló.

Szóval, ennyi bevezető rész után elmondom, hogy mi történt október harmadikán  látogatásunk napján ,vagy legalábbis nekem milyenek voltak a tapasztalataim a kirándulásunkról a HUNGARORINGEN.

Tehát, látogatásunk aznap délelőtt úgy kezdődött, hogy találkoztunk  a  résztvevőkkel az Eörs vezér téri  P+R  parkolóban a kitűzött időpontban 10.30 órakor, már majdnem a teljes létszámban, kisbuszok ekkor még sehol. Végül is ez a létszám ellenőrzés, az indulás előtti névsor olvasásnál, két hiányzót mutatott ki. A két kisbusz azonban időben megjött értünk és mi beszállva pontosan  a kitűzött időpontban 11 órakor elindultunk velük a versenypályára.

Két látogató társunk,  saját kocsijukkal követve minket jött utánunk a pályára – beengedést remélve – mert nem maradt helyük leparkolni a P+R-ben. Szerencséjükre velünk együtt beengedték őket is a kapun a versenypályára. Bejutván a versenypálya területére - a kitűzött program szerint - először a szoborpark előtt álltunk meg és szálltunk ki a kisbuszainkból, hogy megnézhessük a kiállítást és itt találkozzunk ill. üdvözölhessük a vendéglátó házigazdánkat, egy kedves aranyos hölgyet, Gazsi Júlia vezérigazgató-helyettest.

 A virágcsokor átadása (ekkor kaptam egy köszöntő puszit is!), majd a bemutatkozásokat követő üdvözlő szavak után, rövid ismertetést kaptunk tőle a létesítményről.

Ezek után elkezdődött a fotózás. Legelőször is hiteles csoport képek készültek a jelenlévőkről, majd elindult az egyéni fotózás magán alapon de hivatalosan is, az Igazgatóság részéről a delegált kísérőnk egy Mária nevű kedves kis szőke hölgy személyében. A szoborparkról kiderült, hogy az elmúlt idők Forma 1-es világbajnokainak fejszobrát és emlék tábláit tartalmazza, valamint egy versenyautó fémből készített életnagyságú másolatát. (A látogatáson készült képeket lásd a HTE 4. Foto albumban )

A szoborparki fényképezést követően bevezettek bennünket az autóversenyeket irányító és ellenőrző központi vezérlő terembe – a program szerinti Race Control látogatásra – ahol tájékoztató előadásokat halhattunk a versenyirányításról és a rádiózásról az autó-motorsportban. Az előadások közben és utánuk is sok kérdést kaptak az előadók a látogatóktól az irányító központ szerkezeti felépítésével, működésével ill. működtetésével kapcsolatban, amiket igyekeztek megválaszolni. Természetesen ez volt számunkra a legérdekesebb látogatási programpont, viszont ami utána következett az  volt  a legkellemesebb napirendi pont ; látogatás az étterembe, ahol is egy háromfogásos ebéd várt ránk – hála vendéglátónk nagylelkűségének – amit társaságunk tagjai jóízűen el is fogyasztottak.

Ebéd után utolsó napirendi pontként meglátogattuk a Tanpálya oktató termét, ahol helyet foglalva egy érdekes előadást hallgattunk végig az ott folyó képzésekről és azok műszaki feltételeiről. Előadónk a tanpályákról és azok üzemeltetéséről részletes műszaki bemutatót tartott, amit a látogató csoportunk tagjai élénk érdeklődéssel hallgattak meg, közben sűrű megjegyzéseket és kérdéseket feltéve az előadónknak, akinek végül is  sikerült megválaszolnia az összes kérdést és megjegyzést. Ekkor már társaságunk hangulata igen kellemes volt, vendéglátó és vendég élénk baráti társalgást folytatott a látottakról és hallottakról. Ez a kialakult kellemes hangulat viszont felborította a szigorúan meghatározott időrendet, mivel majdnem egyórás késéssel indultunk csak vissza az Eörs vezér térre.

A program szerinti látogatási időnk vége felé újból csatlakozott hozzánk  a  kedves  vendéglátónk Gazsi Júlia vezérigazgató-helyettes is, akinek a végén hálás köszönetet mondtunk (ekkor viszont kaptam egy búcsú puszit is!) a kitűnő és nagylelkű vendéglátásért, valamint hogy ez az exkluzív látogatás létrejöhetett.  

Igen kellemes és hasznos napot töltöttünk el a HUNGARORINGEN.

 

U.I.:  Különben  a HUNGARORING számomra olyan, mint egy mesebeli várkastély tornyában lakó gyönyörűséges és világszépe királykisasszony  -  megközelíthetetlen, mert egyikhez sem lehet eljutni tömegközlekedési eszközzel.

 

Lőrincz Béla (HTE Szenior szakosztály elnök)