Vissza

Bejutottunk a SAMSUNG birodalomba is - Szenior szakosztály beszámolója

Az alábbiakban olvasható a Szenior szakosztály újabb színes beszámolója a Jászfényszarusi SAMSUNG gyárban tett látogatásukról.


Megint hajnal van, mindjárt reggel, mert már hallani a szemetes autó és főleg a keverőgépének a hangját ahogy végig megy az utcán és meg-megáll, hogy összeszedje az utcára a házak elé  kirakott kukákat, s mindezt nem túl halkan, hogy ne tudjak már elaludni. Minek – gondolja – ha már eddig kibírtad alvás nélkül, akkor ne panaszkodjál, te szeretsz fennmaradni és éjszaka megírni a beszámolóidat, vagy lehetséges, hogy a múzsád csak hajnalban ér rá ihletet adni neked egy homlok puszival? Van egy olyan sejtésem, hogy múzsám több műszakban dolgozik és ezt a beosztást a főnöke találta ki, úgy mint a Jászfényszarui SAMSUNG gyárban dolgozó beosztottakét, ahol október 6.-án jártunk egy hétfői napon és ahová a VOLÁN társaság autóbusza vitt le bennünket (ingyen!?), mivel látogató csoportunkat tiszteletreméltó idős kollégák alkották. Szóval megérkeztünk a menetrend szerinti idő előtt kb.10 perccel – most éppen a városháza előtti megállóba – amiről kiderült, hogy nem egy párperces sétányira van a gyár bejáratától. Szerencsére vendéglátónk is gondolt erre  -  és főleg volt helyismerete – meg azután telefonáltam is neki, mert egy kisbusszal elénk jött  a megállóba és elfuvarozták társaságunkat a gyár bejáratáig.

Igen, de hogy is jutottunk el az ötlettől, amely – én úgy emlékszem rá - , hogy Maros Dórától  ered, aki még kora tavasszal  egy beszélgetés alkalmával javasolta, hogy  látogassuk meg ősszel a Jászfényszarui SAMSUNG gyárat, ahol is van ismeretsége és amivel segíthet majd elintézni a látogatást.  Megköszönve Dórának az ötletet és a segítségét az ötlet kivitelezésének szervezését a nyár végére halasztottuk. Ez még áprilisban történt, de én izgága lévén időnként türelmetlenül rákérdeztem a gyári kapcsolat állására, aminek felvétele elfoglaltságra hivatkozva - de megértve – sajnos sokáig nem sikerült.

Mivel októberre terveztem a lehetséges látogatást, szeptember elején – Dórával egyeztetve – nekiláttam a látogatás megszervezésnek. Telefonon bejelentkeztem a gyárba, ahol is elfogadták kérésemet, majd átirányítottak  a gyári „corporate  citizenship coordinátor"-hoz, (igen, ez a megnevezése!) akivel elkezdtem tárgyalni a látogatásról. Minekután felvettem vele a kapcsolatot  és közöltem látogatási szándékunkat, a többszöri e-mailváltás után végül is következő  e-mailt kaptam tőle, hogy lássátok, íme:

Az én kérésem:

- e-mailben kérem előre a gyárlátogatás résztvevőinek listáját

A gyárlátogatás menete:

1. A Samsung Electronics általános bemutatása (5 perc)
2. A Samsung Electronics Magyar Zrt bemutatása (5 perc)
3. Az LCM egység (folyadékkristályos kijelző összeszerelés) bemutatása (20 perc)
4. A CTV egység (televízió összeszerelés) bemutatása (20 perc)

A gyárlátogatás biztonsági szabályai:

1. A gyár területén fotózni szigorúan tilos.
(fényképezésre alkalmas telefont csak kikapcsolt állapotban lehet behozni)
2. Ételt, italt a gyártás területére bevinni tilos. (ettől ez esetben eltekintünk)
3. Csak a kijelölt úton lehet közlekedni.
4. Adathordozót (pl. pendrive) behozni tilos"

Ez idáig rendben van, kivéve az utóbbiak közül a 2.-ik pontban foglaltakat, mert először nem akarták megengedni, hogy a gyár éttermében ebédelhessünk meg, természetesen önköltséges alapon. Ekkor kértem segítséget mentorunktól, ami után a következő e-mailt kaptam:

„Telefonbeszélgetésünk után írásban is megerősítem a látogatásukkal kapcsolatos pozitív változást: a gyárban lehetőséget biztosítunk önköltséges meleg étel elfogyasztására. Háromféle menüből (leves, másodikféle) lehet választani, illetve „a 'la carte" étkezésre is nyílik lehetőség. Mivel egy héttel korábban kapjuk csak meg a menüsort, ezért kérem, legkésőbb szeptember 29., hétfőig küldje át a végleges névsort.

Ha további kérdés merülne fel, kérem keressen bátran."

Ez, ugyebár, mindjárt másképp hangzik és ha ezt sikerült elintézni akkor már csak azt kértem, hogy az egyik előadó az ott dolgozó egyesületi tagunk Kiss Zoltán úr legyen a mérnökségről. Ebbe is belementek úgy, hogy délelőtt 10 óra után nekikezdhettünk a hivatalos program végrehajtásához,  a két előadás anyagának meghallgatásával.

Először is a SAMSUNG storyt hallgattuk meg , amely az 1930-as évek elején egy kis Délkoreai  élelmiszer üzlet családi vállalkozásából indult el a későbbi világsikeres útjára. Ma már a cég óriásnak  világszerte több mint 360.000 alkalmazottja van és a legkülönb féle termékeket állítja elő az öt világrészben az ismert híradástechnikai cikkeken kívül pl. a gumicsizmától a férfi öltöny ruházatig,stb. egyaránt. Szóval igyekszik a vállalat óriás a lehető legtöbb sikeres vállalkozásból kivenni a részét, de a kis élelmiszer üzletet hagyományból még megtartották és üzemeltetik. Ennyit a SAMSUNG story-ról, bővebbet az interneten. Az ismertetésből kiderült, hogy a gyárban nyolc féle méretű LCD képcső ill.

TV vevőkészülék gyártása, pontosabban összeszerelése folyik több műszakban egyaránt non-stop üzemmódban. A gyártó sorokat - üvegablakokkal ellátott folyosókon végig  vezetve és elmagyarázva az ablakokon keresztül látottakat - mutatták be kísérőink, egészen a végellenőrző és csomagoló pontokig. A séta közben természetesen sok különféle kérdést tettünk fel kísérőinknek a látottakkal kapcsolatban, amikre igyekeztek pontos válaszokat adni, de a teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az elektronikus egység gyártásának helyét nem mutatták meg, jobban mondva nem engedtek be bennünket (gondolom biztonsági okokból, azaz üzleti titokból!).

A gyártóüzem látogatás végén - a kiharcolt lehetőséggel élve - meglátogattuk a gyár éttermét, ahol mindenki kedvére válogathatott a menü és az a' la carte ételeinek választékai között és ebédelt meg, saját zsebre, önköltséges alapon. Hogy ezt a lehetőséget eleinte miért nem akarták megengedni, nem értem; de a végén az ebéd alatt és utána kellemes hangulatú társalgás alakult ki az asztalnál ülő látogatók és a vendéglátó kísérőnk között, akinek  igyekeztünk bővebben bemutatni a HTE tevékenységi köreit, ezzel egy kis reklámot csapni az egyesületünknek.  A visszaindulásig terjedő idő jó hangulatú társalgással telt el, majd megköszönve a látogatást, vendéglátóinktól elbúcsúzva felszálltunk a kisbuszra, amivel   visszavittek bennünket a megállóba, ahonnan a menetrendszerű Volán járattal hazatérünk  Budapestre. Végül is láttunk egy korszerű gyártó üzemet, amelyik képes naponta kb.40.000 darab TV készüléket legyártani és ez nem kevés. Kár, hogy csak egy „multi" és nem magyar!

Lőrincz Béla
HTE Szenior szakosztály elnök

 

Fotók a HTE Fotóalbumában.