Emlékezés

Bécs és Pozsony között 1847 őszén már működött a távíró. Pestnek viszont még három évet kellett várni. A pesti távírda létesítésének tervét az osztrák császári neoabszolutista kormányzat 1849. június 22-én kelt pátense tartalmazta. A hálózatépítés igazgatásával az osztrák építészmérnök Sterndahl bárót bízták meg. A Pozsony és Pest közötti távíróvonal a Duna bal partján az akkor épülő vasút mellett földbe fektetett szigetelt vezetékkel, későbbi nevén földalatti kábellel valósult meg. A földalatti vezeték vulkanizált guttaperchával bevont rézhuzalból állt, a földbe egy méter mély árokba fektetették, vagy súlyok segítségével süllyesztették a folyók medrébe.

A munka megkezdésekor „Az 1850-ik év Január 6-kán Bruck cs. K. minister (kereskedelem, ipar és közmunkák ministere) báró Geringerhez Magyarország polgári biztosához egy rendeletet küldött le, melyben értesíté, miszerint Ö. cs. k. Felsége 1849. Aug. 21-kén kelt legfelsőbb elhatározásával a többi között Pest és Pozsony között is a távírdavezetéknek az 1850-dik év tavaszán való kiépítése van tervbe véve, ennélfogva felszólítja őt, hogy az államtávírdaigazgatóságnak e munka kivételénél minden tekintetben segédkezet nyújtson. (5262/C Jan. 6. 1850).”

1850. április 20-án megjelent a hír, hogy a Bécs és Pest közötti telegráfvonal létesítése „elhatároztatott”. Ugyanekkor hírül adták azt is, hogy a távíróhálózat építése előreláthatólag 1850 októberéig befejeződik, és akkor működésbe léphet a Pest–Bécs közötti telegráf összeköttetés.

1850. május 16-án Pesten a következő újsághír jelent meg:

Közben Bécsben elrendelték a Morze rendszerű távíró használatát, és megkezdték a távírászok szakmai képzését. Ekkoriban egy rátermett távírász percenként 17 szó továbbítására is képes volt.

A távíróvezeték a Pest-Vác vasútvonal mentén, a jelenlegi Nyugati pályaudvar helyén álló, akkori vasúti „indóház” területére érve érkezett Pestre. A vezeték a vasúti területet a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út (korábban Vaitzner Strasse, később Váczi út) irányába haladva hagyta el, és haladt Pest belvárosa felé. Az akkor még főleg ipari létesítményekkel és kisebb lakóépületekkel szegélyezett Váczi út volt a legrövidebb nyomvonal a mai Városháza (volt Invalidus-ház, később Károly-kaszárnya) felé, ahol a távíróvezeték végződött. A kaszárnya második emeleti, jól védett, egyik sarokszobájában rendezték be az első pesti távírdát. Később innen indult a budai vár távíróvonala is.

1850. május 27-én a kábelfektetési munkálatok már a távíró vonal pesti végpontjánál, a Károly-kaszárnyánál folytak, és május 31-én a kábelezési munkák itt be is fejeződtek. A pesti utcákban a kábelfektetés után visszaállították az eredeti állapotot, helyreállították az utakat, járdákat és az árkok kőburkolatát is.

Miközben Pozsony és Pest között még javában folyt a távírókábel építése, a korabeli pesti sajtó így írt az eseményről; „A sétáló nem is fogja sejteni, hogy a talpa alatt Bécsből repítik a hírt és parancsot, mely talán a sorsa felöl határozand.”

A Károly-kaszárnya (korábban Invalidus ház) épülete a Szervita tér felől

A Pozsony–Pest távírókábel 1850. október 1-én üzembe lépett, és ezzel egy időben megnyílt a pesti telegráf. A nagy hír a pesti napilap 1850. október 11-i számában jelent meg;

A Pesten megnyílt távírdahivatal osztrákok által kinevezett első számú távírásza Julius Bubender volt. A távírdában két szerződött magyar távírász, Tóth Gusztáv és Kőszeghy Benedek is dolgozott.
* * *
A 2020. májusra tervezett, a 170 éve megnyílt pesti távírászatot ünneplő és emlékező konferencia egy év késéssel, jövő év májusában lesz megtartva.

Sáfár József
Technikatörténeti Szakosztály