Hosszas előkészületek és úttörő kísérletek után 1925. december elsején indult meg hivatalosan a hazai rádiós műsorszórás. melyre a koncessziót az 1893-ban elindított telefonhírmondót, Puskás Tivadar találmányát üzemeltető Telefonhírmondó Rt. kapta meg. A társaságot ettől a naptól kezdve Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-nek hívták és a Rákóczi út 22-ben lévő stúdió jeleit a csepeli adóállomás segítségével az 546 méteres középhullámon továbbították a vevőkészülékek felé. Erre a jeles napra emlékezünk a következőkben.

A hazai rádiós műsorszórás előzményei persze visszanyúlnak időben, hiszen Csepelen már 1914-ben megkezdte a működését a szikratávíró állomás, melyet aztán 1921-től a korszerűbb rádiótávíró követett.

Nem sokkal később megindultak az első hazai rádiótelefon kísérletek is, eleinte a Telefunken adóval, majd 1923-tól a berlini Huth cégtől megvásárolt két darab 250 W teljesítményű, távíró- és távbeszélőüzemre egyaránt alkalmas berendezéssel. Az egyik adót Csepelen 1923. március 2-án helyezték üzeme, míg a másik Sopronban, a postaigazgatóság épületében működött. A csepeli adó még a 805 méteres hullámhosszon dolgozott, s alkalmas volt ugyan az MTI Városház utcai helyiségéből kiadott híreket eljuttatni az MTI vidéki fiókjaihoz, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a teljesítmény növelésére lesz szükség. Ekkor kezdte meg Magyari Endre és Tomcsányi István egy nagyobb teljesítményű adó építését. Ezt az 1 kW-os adót a Posta Kísérleti Állomáson építették meg és 1925 márciusában helyezték üzembe, mint távíró-távbeszélő adót.

Ezzel párhuzamosan azonban a Kísérleti Állomáson a 250 W-os Huth adóval már folytak próbálkozások a rádiós műsorszórásra vonatkozóan is. Erre Marczal János segédtiszt – akit Presser Gábor „Szól a rádió" c. számából is jól ismerünk – a következőképpen emlékszik vissza:

„1923 májusában kaptuk meg a negyedkilowattos teljesítményű Huth-rendszerű adóállomást, amelynek tulajdonképpeni célja az volt, hogy vele az MTI vidéki fiókjaival érintkezhessen. Amikor kísérleti célokra beállítottuk, természetesen ki akartuk próbálni nem csak a prózai, hanem az énekhangot is. Miután valamikor a Postás Zenede énekóráinak tanítványa voltam, sőt abban az időben több dalárda tagja, rám esett a választás. Baritondalokat énekeltem, de főleg magyar nótákat. Az éneklés zenekíséret nélkül folyt le, miután a helyiségben még rajtam kívül egy hegedű sem fért volna el. Éppen ezért minden énekszám előtt magam voltam kénytelen a hangot megütni, és csak azután kezdtem el énekelni. Énekesi bemutatkozásom utáni napon számtalan telefont kaptunk, hogy ki volt az, aki ilyen szépen énekelt, úgyhogy most már felsőbb hatóságaim elrendelték az állandó éneklést. Később a sűrű kísérleti adások miatt már nem bírtam az egyhuzamban való éneklést, és éppen ezért gramofonlemezekkel felváltva énekeltem. Sokszor előfordult, hogy egy-egy énekszámot abba kellett hagynom, mert az adóállomás felmondta a szolgálatot. Ilyenkor sürgősen kijavítottam a hibát, és folytattam, ahol abbahagytam."

Ebből a visszaemlékezésből az is kiderül, hogy a Gyáli úti csukott bútorszállítóban kialakított kísérleti stúdió előtt is történtek próbálkozások Csepelről. Később Magyari Endre a Posta Kísérleti Állomáson hozott létre ideiglenes stúdiót, s a sikeres próbálkozásokon felbuzdulva a Postavezérigazgatóság kezdeményezte egy 2 kW-os Telefunken adó beszerzését kifejezetten műsorszórási célokra. Az adó 1925 januárjában érkezett meg Csepelre, a technika elkészült. Azt kellett csak megvárni, míg a jogi alapok is elrendeződtek és a kereskedelemügyi miniszter meghozta a döntést arról, ki kapja a koncessziót a rádió műsorszórás megindítására. Ez a döntés nehezen ugyan, de 1925. november 26-án megszületett. Eszerint a koncessziót a Telefonhírmondó Rt. kapta meg húsz évre kizárólagos joggal. Ezzel minden akadály elhárult, a sugárzás ünnepélyes megkezdésére 1925. december elsején már sor is került.

A nyitónapon Demény Károly államtitkár, a posta vezérigazgatója magyar, francia és angol nyelven jelentette be a kisugárzott adásban a hivatalos működés megkezdését, majd Vass József helyettes miniszterelnök beszéde után este 8 órakor ünnepi hangversenyt sugárzott a rádió.

A rádió műsorszórás megindulásától kezdve a telefonhírmondó és a rádió műsora lényegében azonos volt, és ez így is maradt a telefonhírmondó végleges megszűntéig,