Bár a Szputnyik-1 1957. október 4-i fellövése még a Szovjetunió elsőségét hirdette, de 1958. december 18-án az első távközlési műholdat már az USA állította orbitális pályára. A SCORE nevű műholdat nem hosszú élettartamúnak tervezték, inkább csak egy kísérlet volt arra, hogy az Atlas rakétával orbitális pályára lehet-e állítani műholdakat. A kísérlet mégis történelmi jelentőségű lett, mert erről sugározták le az akkori amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower karácsonyi békeüzenetét.

Ahogy arról már korábban megemlékeztünk, a Szputnyik-1 fellövésének a sikere után az amerikai űrkísérletek intenzív szakaszba kerültek, de ezeket nem mindig kísérte siker. Az 1957-ben elindított Vanguard rakétaprogram 11 indításából mindössze három volt sikeres, ráadásul az egész program elmaradt a szovjet kísérletektől, az első sikertelen indításra is csak a Szputnyik-1 fellövése után került sor 1957. december 6-án. Két kudarcot vallott próbálkozás után az első eredményt a Vanguard 1 1958. március 17-i indítása hozta, amikor egy 1,36 kg-os műholdat sikerült pályára állítania. Ez után azonban újabb négy sikertelen indítás következett.

Ebben a kudarchelyzetben elég természetesen adódott a gondolat, hogy az eredetileg interkontinentális ballisztikus rakétának tervezett Atlas hordozókat tegyék képessé arra, hogy orbitális pályára tudjanak állítani műholdakat. Az Atlas rakéták fejlesztése már negyvenes évek végén megindult és 1951. január 16-án az U.S, Army szerződést írt alá a Consolidated Vultee Aircraft (Convair) céggel a hordozó kifejlesztésére. Az első sorozatból, az Atlas A-ból összesen 8 példányt lőttek fel 1957. június 11. és  1958. június 3. között és ebből négy volt sikeres. Az Atlas A esetében még nem használtak több fokozatot, egyetlen hajtómű állította pályára a rakétát.

A tapasztalatok alapján készült el az Atlas B sorozat, mely már „másfél fokozatos” rakétaként működött. A három hajtóművel működő rakétánál az indításkor mind a három hajtóművet elindították, majd két hajtómű levált a rakétáról és a harmadik hajtómű segítségével érte el az orbitális pályát az Atlas. Erre a megoldásra azért volt szükség, mert még nem volt kidolgozva a második fokozat levegőben történő beindítása. Az Atlas B-vel – ami jóval összetettebb technikával működött, mint az Atlas A – szintén voltak kezdeti nehézségek, azonban itt már rögtön kiderült az is, mi okozta a sikertelenséget. Az első indításnál az Atlas 3B a 21. másodpercig tökéletesen működött, azonban a pályamódosításnál az egyik gyro motor nem működött, így a hordozó letért a pályájáról. Ezt a szenzorok jelezték, így a hiba még a rakéta megsemmisítése előtt kiderült. A következő három indítás viszont már sikeres volt.

Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne lehetne egy ballisztikus rakétát úgy irányítani, hogy az utolsó fokozata orbitális pályára tudjon állni egy műholddal együtt. Erre a célra az Atlas 10B-t szemelték ki, de a kísérletet teljes titokban tartották. A műhold funkciója nem is volt érdekes a kísérlet szempontjából, de mégis elkészült egy olyan berendezés, ami a „store and forward” elven működve fel tudott venni egy 4 perc időtartamú magnószalagra egy üzenetet, majd a Föld egy másik területére érve le tudta azt sugározni. Mivel egy ilyen eszköz legbizonytalanabb eleme éppen a magnetofon volt, így két darabot is beépítettek a műholdba. A műhold a Signal Communications by Orbiting Relay Equipment, rövidítve a SCORE nevet kapta. A berendezést egyszerűen egy akkumulátor táplálta, ezzel az élettartama is erősen végesre lett tervezve, hiszen utántöltésre nem volt lehetőség. Az akkumulátor kapacitása kb. 12 napra volt elegendő.

A misszió sikerét – a szokásos faktorokon kívül – két további veszély is fenyegette. Az egyik veszély abból adódott, hogy az utolsó pillanatban valaki kitalálta, hogy a magnetofon ne üres szalaggal induljon útjára, hanem legyen rajta egy előre felvett üzenet és a műhold először ezt sugározza. A rakéta már a Cape Canaveral LC-11-es indítóálláson volt és folyamatban volt a feltöltése, mikor a műholdat kiemelték belőle és kicserélték az egyik magnetofont.

A másik veszélyforrást az jelentette, hogy csak kb. 88-an tudtak az Atlas 10B indításáról, azonban ezek közül ötvenhárman arról kaptak értesítést, hogy az indítás az előre jelzett időpontban elmarad. Szándékosan szűkített személyzettel indították tehát a kilövést, de utóbb az is kiderült, hogy az egyik – a hordozó pályáról való letérése esetén a megsemmisítésért felelős – tiszt nem kapott tájékoztatást arról, hogy ez most nem ballisztikus rakétakísérlet, hanem orbitális pályára állítás. Ennek következtében a tiszt – ahogy észlelte, hogy a rakéta nem fordul be a Föld felszínével párhuzamos pályára, hanem más irányt követ – utasítást adott a hordozó megsemmisítésére. Az irányítók gyorsaságán múlott, hogy sikerült a tisztet gyorsan felvilágosítani és a megsemmisítést leállítani.

Ez az indítás viszont minden kezdeti probléma ellenére sikerre volt ítélve. A hordozó 3969 kg-os második fokozata elérte a szükséges magasságot és a SCORE-ral együtt 32,3 fokos inklinációval, 101,4 perces periódussal Föld körüli pályára állt egy olyan orbitális pályán, melynek a földközeli pontja 185 km, a földtávoli pontja pedig 1484 km volt. Ennek a megoldásnak, hogy a műhold a második fokozattal együtt állt pályára, az az érdekessége is megvolt, hogy földközelben szabad szemmel is látni lehetett a fényes felületű hordozót. A benne foglalt 68 kg-os műhold négy antennával rendelkezett, kettő az üzenetek vételét, kettő pedig a lesugárzását valósította meg. A műholdat négy földi állomásról lehetett vezérelni, ezekről lehetett a magnetofont is felvétel illetve lejátszás módba állítani. A pályára állás után egy nappal fel is hangzott Dwight D. Eisenhower elnök karácsonyi üzenete:

"This is the President of the United States speaking. Through the marvels of scientific advance, my voice is coming to you from a satellite circling in outer space. My message is a simple one: Through this unique means I convey to you and to all mankind, America's wish for peace on Earth and goodwill toward men everywhere."

A műhold ezek után különböző adók jeleit vette, rögzítette a magnetofonon, majd földi parancsra a 107 MHz-es sávban visszasugározta. Sajnálatos módon a két magnetofon közül az egyik az első pillanattól kezdve nem működött, de a másik berendezés végig üzemelt, egészen addig, míg december 30-án az akkumulátor ki nem merült. Ezzel a SCORE az aktív működését befejezte, majd pár hét múlva, 1959. január 21-én a hordozó a terveknek megfelelően belépett a légkörbe és megsemmisült.

 

dr. Bartolits István