Vissza

210 éve született Alexander Bain, a faximile gép úttörője, az elektromos óra szabadalmaztatója

Az 1800-as években a finommechanikai találmányok sora született meg, amikor finomkezű órásmesterek segítettek azoknak a találmányoknak a megalkotásában, amik már az elektromosság előnyeit használták ki, de a vezérlési feladatokban még mechanikai megoldásokra támaszkodtak. Ezek sorába állt be a 210 éve született skót feltaláló, Alexander Bain, aki több területen is értékes eredményeket ért el, de számunkra a legizgalmasabb próbálkozása a faximile gép megalkotásában játszott úttörő szerepe volt. Rá emlékezünk a következőkben, megemlítve néhányat a többi találmánya közül is.


Alexander Bain szülőfaluja Houstry, egy kis skót falu volt a skót magasföld északi részén. A népes család – Alexandernek hat fiú és öt leánytestvére volt – nem dúskált a javakban, abból éltek, ami ezen a zord vidéken meg tudott teremni, apja ugyanis crofter, mai szóval mezőgazdasági kistermelő volt. Így aztán iskoláztatásra nemigen jutott pénzük, hamar szakmát kellett tanulnia. Bain Wick-ben, egy közeli tengerparti kisvárosban tanulta ki az órásmesterséget. Hamar önálló életet is kezdett, előbb Edinburgh-ba ment, majd 1837-ben már Londonban folytatta az életét. Itt már megengedhette magának, hogy beiratkozzon az 1838-ban alapított Royal Polytechnic Institution-ba, az Egyesült Királyság első műszaki főiskolájába, miközben napidíjas tanoncként dolgozott.

Ebben az időben születtek az első találmányai, az elektromos áram segítségével meghajtott ingaóra, azaz az elektromos óra valamint a nyomtató távíró. A kivitelezéshez azonban nem volt elég pénze, így felkereste a Mechanics’ Magazine szerkesztőjét, William Baddeley-t, aki azt tanácsolta neki, hogy mutassa be a találmányát Wheatstonnak. Össze is hozta őket, de egyes források szerint Wheatstone – miután megtekintette a találmány modelljét – unottan azt válaszolta, hogy ő nem foglalkozna olyan dolgokkal, amiknek nincs jövője. Három hónappal később viszont Wheatstone a Royal Society-nek mutatta be az elektromos órát, egyes források szerint mint a saját találmányát. Igen ám, de addigra Bain már benyújtotta rá a szabadalmát, amit Wheatstone megpróbált valahogy megakasztani, de ez nem sikerült. Más források szerint Bain és Wheatstone megértették egymást és közösen megállapították, hogy jó ötlet lehet egy mesteróra jeléhez sok elektromos óra működését szinkronizálni, valamint Wheatstone meg is rendelt tőle 150 fontért két nyomtató távírót, de amikor november 26-án Wheatstone elvitte az elektromos óra ötletet a Royal Society elé, akkor elmulasztotta ezt megjelentetni a Philosophical Transactions-ban, amit Bain úgy értékelt, hogy eltulajdonították a találmányát. Akárhogy is történt, tény, hogy utána Bain és Wheatstone elég ellenségesen viselkedett egymással. Bain végül is 1841. január 11-én megkapta a szabadalmi bejegyzést az elektromos órára. Amikor pár évvel később, 1846-ban Wheatstone megpróbálta keresztülvinni az Electric Telegraph Company megalapítását, akkor ezt is megtámadta Bain azzal, hogy annak idején a találkozásukkor elmondta a távíróra vonatkozó javaslatait Wheatstone-nak, s ezeket valósította meg Wheatstone és Cooke a fejlettebb távíróra vonatkozó szabadalmában, amit eladtak az Electric Telegraph Company-nak. Valami igazság lehetett a dologban, mert a vitában végül a Parlament úgy döntött, hogy Bain-nek adnak igazat és nem hozzák meg a cég létrehozásáról szóló törvényt, hacsak a felek egyezségre nem jutnak. Az egyezség megtörtént, ennek lett a következménye, hogy az Electric Telegraph Company felajánlotta az igazgatói állást és a részvények egy részét Bain-nek, aki ezt el is fogadta. Wheatstone pedig kénytelen volt a cégben betöltött pozíciójáról lemondani.

Kicsit időben előreszaladtunk, de visszatérve Bain találmányaira, valóban több szabadalmat is nyújtott be a távíró működésére vonatkozóan. A nyomtató távíró szabadalmát 1841. december 7-én fogadták el, ezt Bain Thomas Wright-tal, a Brit Királyi Haditengerészet hadnagyával közösen nyújtotta be. Ugyanakkor Bain 1943 és 1946 között már a faximile gép létrehozásával foglalkozott. 1943. május 27-i szabadalmának a címe pl.: „Improvements in producing and regulating electric current and improvements in timepieces and in electric printing and signal telegraph”. A megoldás lényege az volt, hogy fém tűk súrolták végig az átviendő rajzot, amit egy szigetelő hengerre vittek fel fémes formában. A vételi oldalon kémiai úton – elektromosságra érzékeny papír használatával – rajzolódott ki a kép. A megoldásban a kulcs az adó és a vevő forgódobjának a szinkronizálása volt, amit Bain természetesen elektromos ingaórákkal valósított meg. Találmánya ugyan nem terjedt el, mert az átvitt kép minősége meglehetősen gyenge volt, de mégis ezen az úton indult el Giovanni Caselli az első gyakorlatban is használható faximile, a Pantelegráf feltalálásakor.

Közben 1844-ben – már a feleségével együtt – visszaköltöztek Edinburgh-ba és a Hanover street 11 szám alatt (ami ma a 21-es számot viseli) megnyitotta az önálló műhelyét, ahol „elektromos óra és távírógyártó” néven hirdette magát. Itt fejlesztette ki a kémiai távírót, aminek a lényege az volt, hogy szemben a Morse-féle távíróval, ahol mechanikus elemek mozognak és így lassúak, Bain már elektromos jelekkel rögzítette az ammónium-nitrát és kálium-ferrocianid elegyével átitatott papírra a rögtön olvasható jeleket.

Ahogy korábban említettük, 1846-tól Bain az Electric Telegraph Company igazgatója lett, s ekkortájt használták is Angliában az ETC vonalain a kémiai távírót, de hosszú távon ez a találmánya sem terjedt el. Pedig – viszonylag hamar megválva az ETC-től – 1848-tól 1851-ig az USA-ban is kint járt és megpróbálta eladni a találmányát.


Bain utána visszatért Londonba és rengeteg találmánnyal gazdagította a világot. Mégis szegénységben tengette idősebb napjait, mert a befektetései nem jártak sikerrel. 1872-ben Glasgow-ban egy órásmester mellett dolgozott, visszatért oda, ahol 1830-ban kezdte az önálló életét. Az egyik rendszeres megrendelőjét Sir William Thomsonnak hívták, aki akkor a Glasgow-i Egyetem professzora volt és résztvevője volt az 1866-os Atlanti-kábel sikeres lefektetésének. Ő és még néhány társa járta ki az akkori miniszterelnöknél, William Gladstone-nál, hogy Bain felkerüljön a Civil List-re, azok listájára, akik korábban nagyot alkottak és életjáradékban részesültek halálukig.

Bain 66 éves korában, 1877. január 2-án halt meg Broomhillben, Skóciában. Az elismerés jóval később érte, 2016. január 8-án kapta meg postumus a 2015-ös Technológiai és Mérnöki Emmy díjat a képátvitel koncepciójában elért eredményeiért.


dr. Bartolits István

 

Tagdíjfizetés részletei

--------------------------------------------------

Tagnyilvántartás - belépés

--------------------------------------------------

Technikatörténeti évfordulók

--------------------------------------------------

Legközelebbi események

Vezetőségi ülés - Vétel., Kábelt. szo, Médiaklub 2024.04.03. 9:00 - 2024.04.03. 10:00
26. Projektmenedzsment Fórum 2024.04.11. 9:00 - 2024.04.11. 17:00
HTE Közgyűlés 2024.05.30. 14:00 - 2024.05.30. 18:00

Kiemelkedő támogatóink

  


 
Hírközlési Érdekegyeztető Tanács