Vissza

75 éves Robert Metcalfe, az Ethernet atyja, a 3COM társalapítója

Sorozatunkban többnyire olyan, a hírközlésben kiemelkedő eredményeket elért személyek születésnapjáról emlékezünk meg, akik már elhunytak. Most azonban olyan személyt köszöntünk a születésnapján, aki még közöttünk van, sőt jelenleg is aktívan műveli a szakmáját. Ez azért ritka esemény, mert a mai világban inkább nagyobb cégek kutatóhelyei vagy fejlesztőcsoportok érnek el kiemelkedő eredményeket, ahol viszont nem lehet egy személyhez kötni a találmányt, újdonságot. Most mégis egy ilyen ritka esemény következik, amikor Robert Melancton Metcalfe-ot, az Ethernet atyját köszönthetjük 75. születésnapja alkalmából.


Robert Melancton Metcalfe 1946. április 7-én született Brooklynban, New York államban. Édesapja műszaki jellegű dolgokkal foglalkozott, nevezetesen tesztelő technikus volt és giroszkópok bemérésére, tesztelésére szakosodott. Édesanyja hosszú ideig háztartásbeli volt, de később éppen annak az iskolának, a Bay Shore High School-nak lett a titkára, ahol Metcalfe is végzett 1964-ben. Robert életútja innen a Massachusetts Institute of Technology-ra (MIT) vezetett, ahol 1969-ben végzett és két BSc oklevelet is szerzett, az egyiket villamosmérnöki, a másikat pedig az MIT Sloan School of Management szakán az ipari menedzsment témában. A tanulmányait a Harvard Egyetemen folytatta, ahol 1970-ben MSc oklevelet szerzett alkalmazott matematikából, majd 1973-ban számítógép tudományokból szerezte meg a PhD fokozatát.

Tanulmányai mellett Metcalfe kénytelen volt pénzforrások után is nézni, mert mire a Harvardra jelentkezett, kimerítette az NSF (National Science Foundation) támogatás keretét és valamiből finanszíroznia kellett a tanulmányait. Mivel a Harvardon kötött volt az ott vállalt munkák díjazása – óránként 2 dollár – így inkább megkereste korábbi ismerőseit az MIT-n, ahol felajánlották neki, hogy válaszhat: számítógép memória fejlesztésébe vagy hálózatfejlesztésbe száll be inkább. Metcalfe saját bevallása szerint nem nagyon tudta, mit is értenek ott hálózatfejlesztésen, mert ő a tanulmányi alatt főként operációs rendszerekkel és programnyelvekkel foglalkozott. Azt viszont jól látta, hogy a hálózatfejlesztési irány a PhD témájaként is jól jöhet. Ebben az időben kezdődött meg az USA-ban az ARPANET hálózat kiépítése, aminek az első négy számítógépét 1969 végén kapcsolták össze. Így hát a hálózati kártya tervezése mellett döntött. Az MIT-n akkor PDP-6-os és PDP-10-es gépeket használtak, s mivel Metcalfe tudta, hogy a Harvardon is PDP-10-esek vannak, így elvállalta az MIT PDP-10-eseinek az ARPANET hálózathoz való illesztési munkáit.

A feladat megoldásához persze segítségre volt szüksége és így ismeretlenül felhívta Robert Kahn-t, a Bolt, Beranek & Newman azon szakemberét, aki az ARPANET hálózat illesztőegységének, a mai útválasztók elődjének, az IMP-nek (Interface Message Processor) a fejlesztője volt. Kahn nagyon segítőkésznek bizonyult és a személyes találkozás után Metcalfe már el tudott indulni a fejlesztéseivel. Az ARPANET fejlesztések megismerésére is lehetősége nyílt, így a PhD témája is egyértelműen ebbe az irányba fejlődött. Annak érdekében, hogy a PhD témájának a Harvardhoz is köze legyen, Metcalfe felajánlotta, hogy nekik is elkészíti az ARPANET hálózathoz való csatlakozást ingyen. A Harvard erre a célra ugyanis 25 ezer dollár támogatást kapott az ARPA-tól, de nem volt szakemberük, aki ezt elkészítse. A felajánlás nemes volt ugyan, de Metcalfe falba ütközött. A Harvardon elutasították az ajánlatot, mondván, hogy nekik nagy szükségük van erre a számítógépes kapcsolatra, így azt nem bízhatják egy diákra. Ide komoly szaktudás kell és felelős cég; végül a Bolt, Beranek & Newman-t bízták meg a kártya elkészítésével a támogatás összegét átadva nekik. A BBN aztán egy diákot foglalkoztatott a kártya elkészítésére.

1972-re viszont készen állt az MIT-n Metcalfe hálózatillesztő kártyája is és benyújtotta a PhD téziseit is a Harvardon. Ekkor érte az újabb hidegzuhany: a Harvard professzorai az MIT-n készült munkákra alapozott téziseket nem fogadták el, a PhD elérése elszállni látszott. Ráadásul nehezített a helyzetet, hogy közben elhelyezkedett a Xerox Palo Alto Research Center-hez, a Xerox PARC-hoz, tehát úgy tűnt, már nem lesz módja új téziseket találni a PhD-hoz sem.

Az élet azonban érdekes fordulatot hozott ebben is. Metcalfe-nak sokat kellett Washingtonba utaznia, s a Xerox ugyan kifizette volna a szállodáit, de Metcalfe szívesebben szállt meg Robert Kahn egyik emberénél, Steve Crockernél, akit nagyon kedvelt és jó szakmai kapcsolat alakult ki közöttük. Az egyik alkalommal egy érdekes kötetet látott meg Crocker asztalán. Ez a Fall Joint Computer Conference kiadványa volt, amiben felkeltette a figyelmét Norm Abramson publikációja a University of Hawaii Aloha rendszeréről. Ahogy Metcalfe egy későbbi interjújában elmondta, ez a véletlen döntő jelentőségű volt abban is, hogy eljusson az Ethernet alapelvének a gondolatáig, mert éppen az Aloha rendszer hiányosságainak a feltárása vezette el az Ethernet ötletéig.

Akkor azonban még csak az fordult meg a fejében, hogy az Aloha rendszer matematikai analízise segíthet a hiányzó tézisek pótlásában. Eközben azt is észrevette, hogy Abramson publikációja több helyen téves, mert Abramson a gyakorlat oldaláról közelítette meg a témát, míg Metcalfe erős matematikai háttérrel és valószínűségszámítási gyakorlattal is rendelkezett. Visszatérve Palo Altoba, feltárta az ALOHAnet modell hiányosságait és ezt beépítette a téziseibe, amiket így már a Harvard professzorai is elfogadtak és 1973-ban megkapta a PhD fokozatát. A doktori disszertációját azonban a Harvard nem publikálta, azt csak az MIT jelentette meg, miután teljesen lezárta a PDP-10-esek illesztését az ARPANET hálózathoz. Így tehát egy, a Xerox-nál kidolgozott, a Harvardon megvédett és az MIT-nél publikált doktori fokozata lett, amit „MIT Project MAC Technical Report TR-114” címen találhatunk meg a neten.

Amellett, hogy ezzel megoldódott a PhD kérdése, Metcalfe egy Xerox-beli kollégájával, David Boggs-szal nekiállt egy, az AlohaNet által inspirált, de fejlettebb LAN rendszer protokolljának a kifejlesztéséhez. Az elkészült, csatornafigyeléssel is kiegészített protokollt a korabeli luminiferous éter elnevezés után, amit valamikor az elektromágneses sugárzás közvetítő közegének hittek, Ethernetnek nevezték el. Az első megépített változat a Xerox Palo Alto-i épületében 1 km-es koaxiális kábelen 100 személyi munkaállomást kötött össze és 2,94 Mbit/s-os sebességet kínált. Nem sokkal később elkészült a 10 Mbit/s-os változat is és megszületett az IEEE 802.3-as szabvány, melynek az alapjait ez a rendszer alkotta.

Azóta az Ethernet komoly fejlődésen ment keresztül és a legtöbb számítógépes hálózat és hozzáférési rendszer alapját adja, de ennek az alapjait Robert Metcalfe alapgondolata jelentette. Ezért méltán nevezik az Ethernet atyjának. Az IEEE 802.3 is egy terebélyes szabványcsaláddá bővült, amit összefoglaló néven Ethernet szabványcsaládnak nevezünk.

Metcalfe 1979-ben elhagyta a Xerox PARC-ot és Howard Charney-val közösen megalapították a 3Com-ot Metcalfe Palo Alto-i apartmanjában. Talán már csak kevesen emlékszenek rá, de a 3Com név a „Computer Communication Compatibility” rövidítéseként jött létre. A cég középpontjában természetesen az Ethernet és a számítógép hálózatok kiépítése állt. A sikeres és jócskán megnőtt céget Metcalfe 1990-ben hagyta ott, miután egy igazgatótanácsi csetepaté után Bill Krause utódaként Eric Benhamou-t választotta meg a Board a 3Com elnök-vezérigazgatójának Metcalfe ellenében.

Metcalfe ezek után tíz évre szinte eltűnt, szinte csak publikálásban és nem túl sikeres jövendölésekben élte ki magát, majd 2001-től kockázatitőke-befektetőként került elő és a Polaris Venture Partners általános partnereként folytatta tevékenységét. 2010-ben Metcalfe-ot választotta a University of Texas austini Cockrell School of Engineering ága az innovációs kezdeményezések vezetőjének. 2011 januárja óta itt tevékenykedik.

Az Ethernet kifejlesztése és a 3Com megalakítása mellett még a Metcalfe-törvény is az ő nevét viseli. A törvény lényegében azt mondja ki, hogy egy hálózat értéke exponenciálisan növekszik a csomópontok számával. Bár ezzel sokan vitatkoznak, a törvény tendencia-jellege teljesen egyértelmű, legfeljebb pontos matematikai formulába nem érdemes beszorítani, mert a „hálózat értéke” fogalom elég tág értelmezést tesz lehetővé.

Robert Metcalfe – számos más elismerés mellett – 2003. március 14-én Bush elnöktől vehette át a National Medal of Technology kitüntetést a Fehér Házban. 2007. májusában pedig a Nemzeti Feltalálók Csarnokában kapott helyet az Ohio állambeli Akron-ban az Ethernet technológia terén végzett úttörő munkájáért.

Bob Metcalfe, még sok boldog születésnapot!

 

dr. Bartolits István

 

Tagdíjfizetés részletei

--------------------------------------------------

Tagnyilvántartás - belépés

--------------------------------------------------

Technikatörténeti évfordulók

--------------------------------------------------

Legközelebbi események

Vezetőségi ülés - Vétel., Kábelt. szo, Médiaklub 2024.04.03. 9:00 - 2024.04.03. 10:00
26. Projektmenedzsment Fórum 2024.04.11. 9:00 - 2024.04.11. 17:00
HTE Közgyűlés 2024.05.30. 14:00 - 2024.05.30. 18:00

Kiemelkedő támogatóink

  


 
Hírközlési Érdekegyeztető Tanács