Vissza

Szenior szakosztály látogatása a Postamúzeumban

A HTE Szenior szakosztály 2018 szeptember 26-án csoportos szakmai látogatást tett a Postamúzeumban, ahol állandó kiállítás keretében megtekintettük a magyar posta korabeli történetének, technikai újdonságainak legkiemelkedőbb szakaszait.


Jártunk a múltban…

 

       A HTE Szenior szakosztály 2018 szeptember 26-án csoportos szakmai látogatást tett a Postamúzeumban, ahol állandó kiállítás keretében megtekintettük a magyar posta korabeli történetének, technikai újdonságainak legkiemelkedőbb szakaszait. A Postamúzeumnak otthont adó palota épületét Egyedi Lajos jómódú gyártulajdonos és lótenyésztő építtette 1896-97-ben. Később a palota a Magyar - Olasz Bank tulajdonába került, majd 1930-ban a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapja megvásárolta a banktól, hogy a szakmai egyesületeinek, közösségi élet folytatására alkalmas helyet teremtsen. 1990-es években az épület felújításra került és akkor nyerte el mai formáját. Korábban a Postamúzeum a VI.ker. Andrássy út 3.sz. alatt  működött és 2012-től már a Benczúr utcai  palota épületének  második emeletén fogadja a látogatókat. A Magyar Királyi Posta nem csak alapítója volt a Postamúzeumnak, hanem gyűjtemény gyarapítója is. Gyűjtéseket szervezett és ezt a tevékenységet a II. világháború után, mint Magyar Posta is tovább folytatta. Ennek köszönhetően a múzeum a régmúlt idők emléktárgyiból megőrizte a korabeli dokumentumokat, a  szakmatörténeti relikviákat, valamint  a posta-, távíró-, távbeszélő-, rádió- és televízió-történeti tárgyakat.

Belépve a múzeumba - mintha csak egy időkapun keresztül haladtunk volna keresztül -   egyszerre csak a múlt-múlt században találtuk magunkat. A múzeum munkatársai Jakab László vezetésével egy 19.század végét idéző kis postahivatal berendezési tárgyait  tartalmazó miliőben fogadtak bennünket és ott készítettük a résztvevő tagjainkról a csoportképet is. Az előtérben volt látható az az egyetlen példányban fennmaradt bélyegárusító automata is, melyet Berlinben készítettek és 10 filléres érme bedobása ellenében, perforáció mentén letépve szolgáltatta ki a bélyegeket. A múzeumon belül hat egybenyíló kiállító teremben megtekinthettük a Csonka János által tervezett és a világon először használt, kísérleti elektromos postaautót, levélgyűjtő triciklit, közvetítő gépkocsit 1906-ból, gépi ürítésű levélgyűjtőszekrényt 1900-ból. Majd továbblépve egy olyan 1930-ból származó és mai is működőképes postahivatali helységbe jutottunk, ahol egy sűrített levegővel működő csőpostán lehetett a kapszulába zárt távirat szövegeket a távíró gépterem felé továbbítani. Egy másik teremben kézzelfogható módon lehetett értékzsákokat lezárni, szállító fémládák biztonsági zárrendszerét működtetni, majd az 1890-es évekből származó, szabványos távíró szerelvényekkel felépített, Morse-munkahelyet megcsodálni. A múlt itt találkozott a jelennel, mert egy laptopon telepített szoftverrel szimulálták a hagyományos, mechanikus Morze adóbillentyűvel felépített munkaasztalt és így a felnőttek és a gyermekei a mai kor szellemének megfelelően morzézhatnak. Itt meg kell említenünk a Postamúzeum részéről bevezetett  gyakorlatot, mellyel múzeumi foglalkozás keretén belül ismeretterjesztő lehetőséget biztosítanak gyermekcsoportok részére és elősegítik számukra a múlt megismerését. Megnézhettük, a valóságban is működő és kipróbálható mesemondó szolgálati rendszert, ahol megadott menüből egy telefonszám tárcsázása után gyermekmesék voltak hallhatók kiváló színészek interpretálásában. Ez a postai szolgáltatás 2004-ig működött. Láthatók voltak továbbá az információ átvitel különböző  fejlődési szakaszai: kezdve az 1867-ből származó Hughes-féle betűírótól, a  Pollák-Virág féle gyorstávíró makettjén keresztül, a még az 1970-es évekig is üzemszerűen használt távgépírókig. A Pollák-Virág gyorstávíróval kapcsolatban sajnálattal utalunk arra, hogy miképpen utasította el találmányuk bevezetését az akkori  műszaki-gazdasági környezet, hivatkozva arra, hogy azért nem alkalmazható és így nem is terjedhetett el világszerte, mert túlságosan „jó volt és többet tudott" a hagyományosan működő rendszereknél!

Rendkívül érdekesek  voltak a kiállított telefonkészülékek konstrukciós kiviteli formái., valamint a kézi kapcsolású 60-70 vonalas telefonközpontok 1887-1929-ből. Megtekinthettünk olyan telefonkönyvet, amelyben az előfizetők nevei mellett nem voltak telefonszámok, mert minden előfizetői hívást  név szerint kapcsoltak a  telefonos kisasszonyok.  Számukra a munka betöltésének felvételi követelményei közé tartozott a nevek és a hozzá tartozó kapcsolási helyek fejből való ismerete. Számos eredeti dokumentum is kiállításra került, úgy mint: az első postai levelező lap 1874-ből, a postai dolgozók esküje, az Oszták-Magyar Monarchia országos távíróhálózatának térképei, a Szerecsen utcai telefonközpont kapcsolótermének képe 1890-ből, a Bell-féle telefon 1876-ból, a temesvári  postaigazgatóság morze-géptermének képe 1910-ből. Helyet kapott a kiállító termek falán számos olajfestmény is a korabeli postai vezetők, tulajdonosok portréjával (pl. Gervay Mihály miniszteri tanácsos a Magyar Királyi Posta első vezetője). Az 1867-es kiegyezést követően a 19. század végére a Magyar Királyi Posta Európa egyik legfejlettebb postái közé tartozott. Ez köszönhető volt Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter koncepciózus irányításának és az általa 1867-től  alkalmazásba rendelt 12 fő postamérnöknek. Külön meg kell emlékeznünk a Nobel-díjas Békési Györgyről, aki 1924-től a Posta Kísérleti  Állomás akusztikai laboratóriumában, mint kutató mérnök fejtette ki mérnök-orvosi tevékenységét. a hallás fiziológiai területen. A kiállításon látható volt továbbá az 1933-ban épített  100p méter magas lakihegyi AM rádióadó szivarantenna makettje, valamint az antenna torony csúcsára erősített villámhárító rézgömb eredetije. A fémfelületén a villámcsapásoktól  átégetett lyukak tanúbizonyságot tettek a nem éppen irigylésre méltó, forszírozott üzeméről. A szenior tagjaink nem kis nosztalgiával nézték  azt a 2+1–es rádió vevőkészüléket, amely számomra is  felidézte a szakmai múltat.

A látogatásunk itt véget ért, rengeteg régi-új dolgot láttunk, mindenki elmondott valamelyik kiállítási stációnál valamit a saját tapasztalataiból, végül a hivatalos tárlatvezetés átalakult nosztalgia konferenciává és csak azt vettük észre, hogy a közel három órás sétánk úgy ért véget, hogy a fáradtságra senki sem panaszkodott.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani Jakab Lászlónak és a munkatársainak, hogy ezt a rendkívül jó hangulatú látogatást elősegítették és emlékezetessé tették mindannyiunk, számára. A mellékelt fotók és a jelen beszámolóm azok számára is betekintést adhatnak a Postamúzeumról, akik nem tudtak a látogatásunkkal egy időben  személyesen  részt venni.

 

Az időkapun keresztül visszatértünk a jelenbe  és kellemes sétával hazafelé élvezhettük a kora őszi, melegen simogató napfényt….

Budapest, 2018.09.29.

 

Varsányi János

Szenior titkár    

A látogatás fotói megtekinthetők ITT.

Technikatörténeti évfordulók

--------------------------------------------------

Legközelebbi események

Kiemelkedő támogatást nyújtó kollektív tagjaink