Életének 61. évében, 2014. február 5-én elhunyt Kovács Erzsike villamosmérnök, a Matáv volt dolgozója. Gazdag és sikeres életútja során maradandót alkotott a távközlés területén, és sokunk számára példakép lehet.

1953. szeptember 21-én született a Miskolchoz közeli Boldva községben. Középiskolai tanulmányait a Sárospataki Gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1977-ben szerezte meg diplomáját. Az egyetem elvégzése nem jelentett számára problémát, rátermettsége és szorgalma már az öt év alatt megmutatkozott. Jókedélyű, közösségi emberként remekül beilleszkedett a Vári Kollégium csapatába, tevékeny résztvevője volt a kollégium gazdag és tartalmas életének. Az Egyetem évei alatt a Postával tanulmányi szerződést kötött, majd a Miskolci Postaigazgatóságon helyezkedett el.

Rövid idő alatt megismerkedett a távközlésfejlesztés és üzemeltetés aktuális feladataival, majd hamarosan fontos feladatokat kapott és oldott meg. Előbb osztályvezető, majd 1990-ben, a Posta szétválásakor, a Matáv Miskolci Igazgatóságán fejlesztési igazgatóhelyettes lett. E beosztásban 12 éven át dolgozott. Ezen időszakban a távközlés területén jelentős, több generációs technikai változások történtek. A kézi kezelésű központoktól kezdve, az analóg gépi kapcsolású és átviteltechnikai rendszereken keresztül, kiépültek a digitális távközlési hálózatok. Erzsikét tudása, érdeklődése, a szakma szeretete és személyisége alkalmassá tette ennek a hatalmas feladatnak a végrehajtására. Mindig kereste az új és legjobb megoldásokat. Elhivatottsága az új technológiák megismerése és bevezetése iránt, valamint alkalmazkodó készsége a változó körülményekhez példaértékű volt.

A távközlési hálózatok technikai és fejlesztési irányának változásával összhangban gyakoriak voltak a szervezeti átalakulások is. Ezekben a projektekben egy-egy terület felelőseként aktív szerepet vállalt. Munkájával kapcsolatosan szoros együttműködést épített ki a terület önkormányzataival. Ez nagyon eredményesnek bizonyult a távközlési hálózatok fejlesztése szempontjából. Miskolcon az Ő irányításával létesültek – országosan az elsők között – PCM berendezések és optikai kábelek. Felelőse és irányítója volt az ország legnagyobb regionális távbeszélőközpont beruházásának, amely 1985-1990 között létesült Miskolcon. Irányítója és felelőse volt a gyöngyösi rurál hálózat (az országos digitális hálózatfejlesztés egyik mintaprojektje) megtervezésének és sikeres megvalósításának. 1995-re a Miskolci Távközlési Igazgatóság területén (Borsod-Heves megye Kecskemét-Cegléd körzete) a teljes távközlési hálózat automatizálása – többségében digitális eszközökkel – megtörtént, ebben szintén nagyon fontos és döntő szerepet vállalt.

Munkája mellett további képzésekben is részt vett: szakmérnöki diplomát szerzett a BME Villamosmérnöki Kar Adat-és Távközlési szakán, valamint mérnök-közgazdász diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Tevékenyen részt vett a HTE munkájában is; a miskolci HTE szervezetében több éven keresztül elnöki tisztséget töltött be. Munkája elismeréseként 1995-ben ezüst, 1997-ben arany jelvény kitüntetést kapott.

2002-ben családjával Budapestre költöztek. Munkáját az Innovációs Ágazatnál, igazgatóhelyettesi beosztásban folytatta tovább nyugdíjazásáig. Ebben a munkakörében országosan hasznosította tudását, megszerzett tapasztalatait. Szakmai munkáját a Távközkési Érem kitüntetéssel is elismerték.

Erzsike nagyon jó ember és jó munkatárs volt. Munkatársai, beosztottai szerették, mert segítőkész volt, rá mindig lehetett számítani. A konfliktusok kezelésében jól tudta hasznosítani a személyes kisugárzását, kedvességét, pozitív gondolkodását. Külön ki kell emelni azt a tulajdonságát, hogy mindig a feladatok megoldására koncentrált, és sokszor reménytelennek látszó helyzetekben is sikerült megoldásokat találnia. Különleges és értékes munkatársunkat veszítettük el.

Erzsike, nyugodj békében! Emlékedet megőrizzük.

Miskolc, Budapest, 2014. 02.19.

 

Sztahura László kollégád

Mallász Judit évfolyamtársad