« Hírek listája

35 éve készült el az első nagysorozatú CD lemez

A Philips langenhageni gyárában 1982. augusztus 17-én indult a sorozatgyártása az ABBA együttes nyolcadik, The Visitors című albumának. Ezzel a CD-vel indult el a Compact Disc a siker útján, hogy aztán a közeljövőben fokozatosan a vynyl lemezek sorsára jusson. Erről az évfordulóról emlékezünk meg a következőkben.


Egy amerikai feltaláló, James T. Russell 1966-ban adott be szabadalmi leírást egy olyan rendszerről, mely egy átlátszó fólia alatti korongra felvitt digitális jelfolyamot egy igen erős halogén lámpa segítségével le tud olvasni. A szabadalmat US Patent 3 501 586 számon 1970 márciusában jegyezte be az USA szabadalmi irodája, azonban a gyakorlati felhasználáshoz komoly összefogás kellett. A szabadalomra a Sony és a Philips közösen kértek licencet és erre alapozva kezdték meg közösen a Compact Disc specifikálását.

1980 júliusában jelent meg ennek a munkának az első eredménye, a Vörös Könyv, mely az első specifikációt tartalmazta és ma IEC 60908 néven ismerjük. A Vörös Könyvben rögzített paraméterek szerint a Compact Disc egy 120 mm átmérőjű hordozó, melyre ma már 75-85 percnyi hanganyagot lehet rögzíteni. Érdekes azonban, hogy is alakult ki ez a méret, mert az 1979-es tárgyalásokon a Sony még 100 mm-es, a Philips pedig 115 mm-es átmérőt javasolt, s mindketten 60 perces játékidőben gondolkodtak.

A méretnövekedésnek két magyarázata van, az első egy anekdota, aminek van valóságalapja, a második magyarázat mögött pedig kőkemény üzleti érdekek húzódnak és minden bizonnyal az utóbbi vezethetett az anekdota megtörténtéhez.

Az anekdota szerint az 1979-es tárgyalások után a Sony alelnöke, Norio Ohga állt elő azzal, hogy a 60 perces játékidőt meg kéne növelni legalább annyira, hogy felesége kedvenc műve, Beethoven 9. szimfóniája egyetlen CD-re ráférjen. A 115 mm-es változatot ugyan még meg lehetett növelni 72 perces játékidőre, de a szimfónia előadóinak egy része lassúbb ütemezést használt és az előadásuk hosszabb volt, mint 72 perc. Ezért a Bayreuth-i Ünnepi Játékok újkori sorozatának a nyitókoncertje lett a CD kapacitásának az etalonja. Ezen az 1951. július 29-i előadáson Wilhelm Furtwängler vezényelte a Beethoven szimfóniát, ami 74 percig tartott. Az anekdota szerint Norio Ohga ezért javasolta a 75 perces játékidőt és a 120 mm-es CD átmérőt.

Bár a történet igaz, de mögötte sokkal komolyabb üzleti megfontolások álltak, mint Ohga feleségének a kívánsága. A Philips leányvállalata, a Polygram Records ugyanis a németországi Langenhagen-ben már létrehozott egy gyárat a CD-k előállítására és ezt az üzemet 115 mm-es korongok sorozatgyártására rendezték be. A Sonynak viszont nem volt még gyártósora, ami piaci hátrányba hozta volna őket a CD gyártás terén. Ezért a Sony számára létkérdés volt, hogy ne fogadja el a 115 mm-es átmérőt. Az anekdota hátterében minden valószínűség szerint ez a törekvés húzódott meg. Az már csak külön érdekesség, hogy ennek ellenére 1988-ig nem lehetett 75 percnyi hanganyagot rátenni a 120 mm-es korongra, mert az eredetileg 1,45 mikronos nyomvonal-távolságot utólag megnövelték 1,6 mikronra és ezzel mégsem fért fel 74 perc egy CD-re. Ma már azonban 86 perces műsoranyagot is lehet rögzíteni a korongon.

A Sony és a Philips a Vörös Könyv megjelenése után eldöntötte, hogy 1982 őszét tűzik ki a Compact Disc bemutatására. A Philips azonban késett a CD lejátszó fejlesztésével és azt kérte, 1983 tavasza legyen a premier. A kompromisszum az lett, hogy Japánban – ahol a Philipsnek nem volt közvetlen üzleti érdekeltsége – 1982. október elseje, Európában és Amerikában pedig 1983. március elseje lett a premier időpontja.  A Sony a közel 2000 dolláros SONY CDP-101 lejátszóval kezdte meg a forgalmazást, míg a Philips a 800 dollár körüli Philips CD-100 lejátszóval indított Európában.

Ehhez azonban sorozatgyártott CD-k kellettek. Ezek közül volt az első 1982. augusztus 17-én az ABBA együttes sikerlemeze, a The Visitors. Hozzá kell azonban tenni, hogy voltak már korábban elkészített egyedi CD-k is, így például a berendezések tesztelése Richard Strauss Alpesi szimfóniájával történt, melyet a Berlini Philharmonikusok élén Herbert von Karajan vezényelt. Több helyen olvashatjuk azt is, hogy az első kereskedelmi forgalomban megjelent CD Billy Joel 52nd Street című lemeze volt. Ez is igaz, a lemez ugyan később készült el, mint a The Visitors, azonban hamarabb jutott el Japánba, így megelőzhette a The Visitors kereskedelmi bemutatkozását. A japán start időpontjára egyébként már 50 különböző komolyzenei és könnyűzenei CD várta a vásárlókat, míg az európai és amerikai indulásra ez a szám már közel 200-ra nőtt.

                                                                                      

dr. Bartolits István

 

------------------------------------------------------------

Tagdíjfizetés részletei

------------------------------------------------------------


------------------------------------------------------------

Hírek RSS

Kiemelkedő támogatást nyújtó kollektív tagjaink